Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
fémbánya) rendtartás szerint a bányaöl (orgia fodinalis vulgo lactor) azonos (aequat) a közönséges (communis) öllel. 516 Milyen öl lehet ez? Valószínű, hogy helyben, illetve a környéken vagy a tájon szokásos öl. S ha arra gondolunk, hogy Kapnikbánya Nagybánya (Szatmár) közelében van, logikusnak látszik a feltételezés, hogy tulajdonképpen az eló'zó' korszakban megismert erdélyi (nagybányai) bányaölről van szó, amelynek nagysága 1,75201 m volt. 517 Ez a nagyság viszont elég kicsi ahhoz, hogy közönséges öl is legyen, mint erre már akkor is utaltam. Már a 16. században átvették a köznapi gyakorlatba, vagy pedig éppen onnan került a bányához, vagyis a kettő már akkor azonos nagyságú volt. Az idézett adat, évszázadok múlva, csak megismétli ezt. A másik lehetőség, hogy bécsi (ld. 3.2.17.3.) vagy erdélyi (ld. 3.2.17.5.) ölről van szó, amikor 1,89 m lenne a nagysága. Az előbbi esetben azonban nem alkalmazták volna a communis jelzőt, mert a bécsi öl a 18. század elején még nem volt olyan közönséges (ld. 3.2.17.3.). Ez a helyzet a második esetben is, illetve a közönséges helyett az erdélyi vagy kolozsvári jelzőt alkalmazták volna. A mondottak alapján én az előbbi feltételezést tartom valószínűbbnek, de nem merem határozottan állítani, hogy ez az erdélyinagybányai bányaöl 1,75 m nagyságban. Ha az is lenne, tekintve Nagybánya helyzetét: nem játszott olyan fontos szerepet bányászatunkban, mint Selmecbánya és társai, fokozatosan kihal — későbbi előfordulásával nem is találkoztam —, illetve nem lett országosan ismert sajátos bányamértékké, mint a selmeci bányaöl. Az erre vonatkozó nagyságadatot már az előző korszakban is közöltem 518 Tierenberger 1775. évi számításai alapján, amelyet már részben ismertettem (ld. 3.2.9.3.), de itt is tárgyalnom kell. A bécsi pénz- és bányaügyi kamara 1775. február 17-én felvilágosítást kért a Selmecen székelő alsó-magyarországi bányakamara-grófságtól a bányavárosokban dívó mértékekről. A grófság továbbította a kérdést, és a beérkezett jelentéseket, adatokat, rajzokat Tierenberger Károly, a selmeci bányaakadémia mechanika professzora vizsgálta meg, hasonlította össze a bécsi mértékekkel. A hosszmértékek közül az ölet is. Munkájának eredményeként közli, többek között a bécsi és a bányaláb etalonrajzát, megírván, hogy a bányaláb az alsó-magyarországi bányaölnek egyhatod része, 519 vagyis 1 bányaöl=6 bányaláb; a két etalonvonal összehasonlításával a bécsi és a bányamértékek aránya is megállapítható: 1 bécsi= 0,929 bánya, illetve 1 bánya =1,075 bécsi mérték. Összehasonlító táblázataiban Tierenberger 1000 bányaöltől 1 bányaölig — majd tovább — közölte a vonatkozó bécsi mértékek adatait, s itt megállapítja, hogy a selmeci vagy alsó-magyarországi bányaöl az bécsi mértékben 1 öl és 4 3 / 4 hüvelyk, illetve 6 láb 4 hüvelyk 9 vonal és 4 pont. 520 A metrikus értékre való átszámításnál tizedesnyi különbségek adódnak attól függően, hogy melyik váltószám, illetve viszonyszám (ld. 3.2.6.3., 3.2.9.4., 3.2.17.3., 3.2.19.3., 3.2.30.3.) alapján számolunk, ettől azonban e nagyságrenden kicsisége miatt eltekinthetünk, tehát a tétel: 1 selmeci vagy alsó-magyarországi bányaöl=6 bányaláb=2,02159 m. Ennyit számolt Paulinyi is. 521 Kétségtelen adat, de azért nézzük meg a későbbi forrásokét is. Az 1792. évi bányarendtartásból azt tudjuk meg, hogy 1 bányaöl=V 7 bányakötél. 522 Visszaszámolni nincs értelme, mert a bányakötél (ld. 3.2.8.2.) nagyságát
