Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

Az adatok többségének egyezése alapján a mikebudai kétszerező adattól (okát nem adhatom) és Ballmann valamivel alacsonyabb értékétől eltekinthetünk, így / órajárás=3792,9 m, illetve kerekítve 3800 m. Figyelmeztetnem kell azonban arra, hogy ez viszonylag sík vidék útján lehet érvényes, nem pedig a hegyek úttalan vidé­kén, vagyis az érték a domborzati adottságoktól függően csökkenhet. Egyébként a „közéletben" ma is úgy számítunk, hogy egy órajárás az kb. 4 km. • • 3.2.17. ÖL 3.2.17.1. Általában. Görög—római—európai előzménnyel az előző korszakból továbbélő mértékegység, akkori névhasználatában a latin amplexus, cubitus, ex­tensio, mensura, orgia, sinus, ulna, illetve a német Klafter, 463 e korszakban egy­szerűsödik, a latinban általában az orgia marad meg, egyértelműen öl jelentéssel, pár kivétel azért most is akad, amikor rőföt jelent; 464 illetve ritkán feltűnik az ulna is öl jelentéssel, 465 de a mért tárgy, illetve a szövegösszefüggés alapján könnyű eldönteni, miről van szó. A német Klafter természetesen marad, esetleg változó ortográfiával. 466 A műszaki gyakorlat aztán a 18. század derekától kez­dődően némileg módosítja az általános helyzetet. Mint ismertettem (ld. 2.3.4.2.), a számtani-mértani műveltség fejlődésével a műszaki, elsősorban a földmérői és az építőipari méréstechnika fokozatosan fejlődik, megkezdik a terület és térfogat korszerű mérését, így az öleket meg kellett különböztetni. Nem elégedtek meg az utóbbiaknál kitett jelzőkkel, gyakorta a harmadikat is alkalmazzák. Német ala­possággal, mert onnan származik, és a Quadrat-, illetve Kubikklafter mellett sze­repeltetik a Currentklafter megnevezést. 467 A 18—19. század fordulóján a ma­gyarban sem elégednek meg mindig a másik kettő: a tér-öl és köb-öl megkülön­böztetésével az öl mellett, gyakorta kiteszik az elé is a jelzőt: vont öl. 468 A mű­szaki iratokban (tervrajz, költségvetés stb.) a 18. század utolsó harmadától pe­dig alkalmazzák az öl megnevezésére a ° jelet. 469 Az öl típusa szerint termé­szetes : az emberi testből származó mérték. Sokféle mértékrendszer tagja, legtöbbször az utolsó, a legnagyobb. Alkalmazási területe változatos, természetesen a mérendő és a nagyságrend függvényeként. Mérték vele tárgyak hosszát: pl. Gattendorfban (Mosón) 1705-ben létrát, 470 Komáromban 1725-ben kötelet, 471 1722-ben Vedrődön (Pozsony) gerendahosz­szat; 472 aztán távolságot: határjárásnál a jelekét, pl. Barátfán (Mosón) 1786-ban, 473 vagy pl. erdő kerületét Gyöngyöspüspökin (Heves) 1749-ben, s ez egyúttal adat a legnagyobb mennyiségi előfordulásra is: „plus, minus" 2000 öl volt, 474 pedig hasz­nálhattak volna nagyobb mértékegységet is. Dívott termékek, illetve termények mennyiségi meghatározásánál, pl. kőnél Nagysároson 1609-ben, 475 tűzifánál Dévényben (Pozsony) 1614-ben, 476 sokszor a szénánál, mint pl. Huszton (Márma­ros) 1600-ban, 476 a korai előfordulásokból néhányat említve. Leggyakrabban terület-, illetve föld- és épületméréseknél alkalmazták. Ez úton alakult át a földmérték olyan területmértékké, amely azután valamennyit integ­rálta. Szükség szerint más kisebb mértékekkel kiegészítették, a városi telekköny-

Next

/
Thumbnails
Contents