Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

1. BEVEZETÉS

1.4. KÖZLÉSMÓDSZER E témarészről az előző kötetben kifejtettekhez

91 nem sok újat tehetek. A mértéktörténet történeti segédtudomány, ilyenként kézikönyvet kell produkálnia. Erre a legalkalmasabb a mechanikus rendszer, a szótárszerűség, de itt még nem tartunk, e kötetben is kevernem kell a mechanikus rendet a szisztematikussal. A monográfiákban közkeletűen általános részeken (bevezetés — ld. 1. —, befejezés — ld. 5. —, apparátus — ld. 6—9.) kívül itt szükséges egy szakmai bevezető: a téma egészére kiterjedő, a fogalmak magyarázatát közlő, a mérésre, mérésügyre és valamennyi mértékre vonatkozó adatok kifejtésére, illetve az összefüggések feltárására és a téma összefoglalására vonatkozó fejezet (ld. 2.), még mint általános rész. A sajátos rész, a korpusz, a mértékfajta szerint kétfelé tagol. A hosszmértékek és távolságjelölés (ld. 3.) indít, ez az alapmérték, követi a földmérték és területnagyság-jelölés (ld. 4.) fejezete. Mindkettőn belül érvényesül a mechanikus rend. Az egyes mértékegységek magyar nevük betűrendjében sorakoznak, ezeken belül, ugyancsak a magyar név betűrendjében következnek az esetleges alegységek, illetve a foldmértékeknél előbb az esetleges más mértékekre vonatkozó viszonyok. Mindkét fejezetet a mértékfajtára vonatkozó összefoglalás zárja le. Az egyes mértékegységeknél, alegységeknél a következő adatokat tárgyalom: 1. előzmény, illetve eredet; 2. terminológia: szótáraké, iratoké, magyar, latin, német, esetleges egyéb nyelvé; 5. az e korszakban induló mértékeknél az első irat-eló'fordulás kelte; 4. a táji, földrajzi elterjedés; 5. az alkalmazási terület, illetve a művelési ág; 6. a mértéktípus, illetve az esetleges mértékrendszer adata; 7. a legfontosabb: a mértékek nagyságára vonatkozó adatok (a mértékviszonyok is ezt a célt szolgálják), mindegyiknél törekedve a metrikus érték megállapítására, még akkor is, ha az csak tájékoztató jellegű lehet, természetesen mindig az adott lehetőségek szerint. Hangsúlyozom azt, amit már korábban is tettem (ld. 1.3.): nem említek meg minden mérték-előfordulást — felesleges, amellett technikai képtelenség is lenne —, csupán az érdemi információt, az említésen kívül egyéb tájékoztatást is közlő adatot, a szükség kívánta szövegkörnyezetben, de mindenkor tömörségre, ismétlés kerülésre törekedve. Mivel azonban — érthetően — hiányzanak a vonatkozó előtanulmányok, amelyek a részletesen tárgyalt adatok alapján az egyes részterületek adatait összegzik, esetenként kényszerülök a részletes — és természetesen forráshivatkozással dokumentált — adatszemlére, hogy megállapításaimat hitelesítsem. A szemlét a mérték adta körülmények szerint idő- vagy tájrendben tartom,