Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

gyobbakat lépünk és tovább megyünk pihenés nélkül, mint hegyen; másrészt pedig tudjuk azt, hogy a mérföld mint távolságegység a menetelő ember pihenéskényszeréből fakad, amit egyébként a német Rasta szó pontosan kifejez: egy-egy pihenő közötti út,

381 ez a járóföld, vagyis a mérföld. Végezetül pedig emlékeztetek arra is, hogy az előző korszakban is volt adat a nagy magyar mérföldre, kb. 12 500m nagyságban; akkor még kételkedtem létezésében, úgy véltem, hogy a 8000 m-es mérföldünk a nagy.

382 Most viszont, az adatok ismeretében korrigálni kell álláspontomat, tehát: a magyar mérföldnek hosszú időn át különféle nagyságai lehettek, de megkülönböztető jelzőt nem alkalmaztak rá (emlékezzünk: az előforduló néhány „nagy" jelző „bőven" jelentésű (ld. 3.2.14.1.). E nagyságok közül a legáltalánosabb a 6000 bécsi öles, így a 11 376,0 m-es nagyság lehetett, s ezt nevezhetjük — önkényesen téve a jelzőket — nagy vagy régi magyar mérföldnek, amelyet a 19. század derekán még ismertek ugyan, de már kihalóban volt, s egy emberöltő múlva, a métertörvény idejére már el is feledték. A többi adatunk — a nagy léptékű (földrajzi fok, mérföld viszonyszámú) három «idat érthető kivételével, bár itt sem jelentős az eltérés — a 8333 és 8377 m, tehát e nagyságrenden részint jelentéktelen, részint a különféle váltószámok átszámításából adódó szélső értékek közé sorol. Közülük természetesen a métertörvényét kell elfogadni, és azt mondani, hogy / magyar mérföld=8353,6 m, amely viszont az előbbi nagynak nevezettel szemben kis mérföldnek mégsem nevezhető. Ez a magyar mérföld, amely századokon át általában dívott, a másik, térben és időben esetenként jelentkező kivétel, de ez, Fényes megjegyzése alapján ítélve, mégsem lehetett ritka jelenség. 3.3.14.6. A német mérföld az előző korszakból tovább élő, akkor kb. 6660 m nagyságúnak ítélt mérték.

383 E korszak forrásaiban latinul milliaria germanica,

384 milliare germanicum,

385 milliarum germanicum,

386 németül teutsch Meill,

387 deutsche Meile.

388 A német mérföldnek azonban több alegysége volt. Nálunk kettő dívott, de jelzői megkülönböztetésük elég késői. A régebbi német mérföld, az ősi germán Rasta csak 1844-ben Littrownál tűnik elő;

389 a másikat 1801-ben Ballmann nevezi meg: gemeine deutsche, geographische oder geometrische Meile;

390 magyarul először Fényesnél német vagy geographiai mérföld,

391 majd Bocsornál német vagy földrajzi mérföld.

392 (Érdemes megemlíteni, hogy Alberti a német mérföldeknél sem a régit, sem ezt a földrajzit nem tárgyalja.

393

) A jelzőhiányos korszakban tehát a váltószám, illetve a nagyságrend különbözteti meg a kettőt. A nagyságra vonatkozó források közül — mint a magyar mérföldnél is (ld. 3.2.14.5.) — ki kell zárnunk azokat, amelyeknél a viszonyszámok vagy más adatok alapján végzett próbaszámítás szerint a nagyság alapján ítélve nem német, hanem osztrák mérföldről van szó, csupán — az egyébként is szokott gyakorlatot követve — osztrák helyett németnek nevezték. Megjegyzem még, ritkán előfordult az, hogy egyazon eljárásnál egyszerre, persze váltogatva, használták a német és a magyar mérföldet (ld. 3.2.14.5.). Most nézzük a nagyságadatokat. Az 1689. évi számtankönyv szerint 1 német mérföld=4000 kettőslépés,

394 ami sa-