Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

den más hitelesítő jegyű mérték érvénytelen és elkobzandó, 100 Ft bírság terhe alatt.

491 Az 1854. évi mértékhitelesítő rendelet még a mértékkészítő kézművesek mesterjegyét is a mértékre tetette,

492 amit azután később is megtartottak, saját érdekből. Ez a rendelet alkalmazta egyébként azt a már korábban is tervezett és a későbbiekben is érvényesített alapelvet, hogy a hitelesítés időponjta a mérték használatának gyakoriságától kell hogy függjön. Ezért úgy intézkedett, hogy a kereskedők és a mértéket használó kézművesek a városokban 2 évenként, vidéken 3 évenként; a mészárosok, a hurka- és kolbászkészítők, a hal- és vadkereskedők azonban évenként kötelesek mértékeiket hitelesíttetni — úgyszintén a mértékkészítő kézművesek is — a hitelesítő intézeteknél, azok nem létében a törvényhatóságok illetékes közegeinél.

493 A hitelesítést természetesen nem végezték ingyen, de nem volt egységes a gyakorlat, az egyes törvényhatóságok eltérően rendelkeztek. Nyitrán pl. 1691-ben mértékenként 12 pénzt szedtek,

494 Budán 1696-ban 15 krajcárt,

495 Pesten 1717-ben a mértéktől függően 1-2 dénárt.

496 Nem változott a helyzet a 19. század elején sem, és nemcsak Erdélyre jellemző az, amit a gubernium 1823. évi körlevelében olvashatunk: „a bélyegzésért a vásárbírók és a piatz inspectorok különbféle sőt szerfelett való taxákat szoktanak szedni", ezt megtiltja és elrendeli: „darabonként 3 krajcároknál ... többet venni szabad ne légyen".

497 Ezt a kérdést is a hitelesítő intézetek szervezése során rendezték először, ugyanis, mint azt az 1854. évi rendelet meghatározta, a hitelesítési intézetek működési költségeit a díjakból akarták fedezni, ezért a tarifák megállapítását a törvényhatóságokra bízta, két feltétellel. Az egyik: hatáskörében lehetőleg egységes legyen a díjszabás; a másik pedig: ne legyen az kevesebb a pesti intézetnek mellékelten küldött díjszabási tervezeténél.

498 E tervezet a mértékek szerint változó díjakat 27 tételben sorolta fel 7

2

—10 krajcárig, kivételesen 45 krajcár, illetve 1 forint is szerepel. A hosszmértéknél az ölre 10, a rőfre 4, a hüvelykmérőre 2 krajcárt állapít meg.

499 A pest-budai hitelesítő intézet végleges díjszabása egyes tételeket összevont, illetve bővítette a mértékeszközök körét, egyes díjakat csökkentett, másokat megemelt; 35 tételt tartalmaz 1

/

2

—30 krajcárig, kivételesen 40 krajcár, illetve 1 forint a díj. A hosszmértékeknél az ölre 8, a rőfre 4, a hüvelykmérőre 4 krajcár díjat állapított meg.

500 Mind ezen, mind a többi intézet díjszabásai a továbbiakban is ezen a nagyságrenden maradtak.

501 A méterrendszer bevezetése után a hitelesítési díjszabást a földművelés-, iparés kereskedelemügyi minisztérium 1874. aug. 31-i, 15 448. sz. rendelete állapította meg, erre hivatkozik az 1874. évi 24 547. sz.,

502 és az 1877. évi 26 128. sz. rendelet.

503 Ez a díjszabási rendelet azonban nem jelent meg a Rendeletek tárában és — ami még nagyobb baj — nincs meg a vonatkozó iratoknál sem,

504 így én sem tájékoztathatok róla. 2.4.5. Mértékegységesítés. Az előző korszakból továbbélő, és az egész korszakban állandóan jelentkező próbálkozása mindazoknak, akiknek a mérésügy bár-