Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
ügyet szabályoz, és őrködik afelett, hogy a mértékhitelesítési ügy a magyar korona országaiban egybehangzó szabályok szerint kezeltessék. A bizottság egy igazgatóból és bizottsági tagokból áll", akiket a miniszter nevez ki. A bizottság „folyó ügyeinek elintézése céljából az igazgató rendelkezésére a szükséges közigazgatási és műszaki személyzetet a minister nevezi ki". A bizottság „a mértékhitelesítő hivatalokkal közvetlen összeköttetésben áll: azokkal közvetlenül levelez, és jogosítva van a hatáskörébe tartozó ügyek körében azokhoz utasítást intézni... A mértékhitelesítő hivatalok működését ellenőrzi, ... évenként legalább egyszer megvizsgálja, s a netalán tapasztalt visszásságok megszüntetése iránt intézkedik". A rendelet megállapítja az igazgató és a bizottsági tagok díjazását; intézkedik a bizottság ügyrendjéről, üléseiről, határozatairól, s a minisztériumnak adandó évi jelentéseiről. 447 A bizottság igazgatójának a méterrendszer bevezetésének előkészítésében jelentősen ténykedő Kruspér István műegyetemi tanárt nevezték ki. 448 1875ben már 70 mértékhitelesítő hivatal működött az országban. 449 Ezzel pedig, az egységes mértékrendszer bevezetésével egyidőben, a hazai mérésügy országos, egységes szervezetét és a szervezetek működését biztosították. • 2.4.4. A mértékegység-megállapítás a mérésügy intézésének alapvető feladata. Egy vonatkozásban már tárgyaltam (ld. 2.2.2.), most más szempontból vizsgálom. Szükséges azonban néhány megállapítást megismételni, illetve bővíteni. Egyes esetekben az egységet fizikai objektum, az etalon megtestesíti, mert erre van lehetőség, pl. a hosszmértékeknél, s ezeknél az egységmegállapítás és az etalonalkotás szinte egyidejű művelet. Más esetekben viszont erre nincs lehetőség, pl. a földmértékeknél. Ezeknél az egységet a számérték, illetve azok viszonya határozza meg, többnyire más mértékre vonatkozóan. Ezeknél tehát csak elvi etalonról lehet szó. A mértékegység létrejötte szerint lehet közvetlenül alkotott, vagyis alapegység, és lehet származtatott, rendszerint az előbbiből, de ma már sokszor nem lehet megállapítani melyik milyen. Az egységet megállapításakor definiálni kell, az egység mindig valami fizikai mennyiségfajtának a konkrét realizálása, vagyis azt is mérni kell, vizsgálattal meg kell állapítani az egység nagyságát. Ha ez az egység lehet fizikai objektum, vagyis etaionizálható, akkor az egységet reprezentáló etalont később is meg kell vizsgálni, mert megváltozhat a nagysága; és természetesen meg kell vizsgálni akkor, amikor valamilyen ok miatt az egység nagyságát megváltoztatják. Egységmegállapításról, s vele etalonalkotásról csak akkor beszélhetünk — csak ez tartozik a mérésügyi tevékenységhez —, ha az egy társadalmi közösség, illetve vezetőinek tudatos cselekedete, szándékos megállapítása a közhasználat igényével; tehát e korszak mértékkészletének jelentős része nem sorolható ide. Végezetül megismétlem a figyelmeztetést: csak a téma, s nem a mérésügy egésze szempontjából foglalkozom e kérdéssel, az utóbbiakból csak a fontosabbakat említem.
