Buzási János: A szocialista országok jelenkori levéltári terminológiájának szótára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 5. Budapest, 1988)

Előszó a magyar kiadáshoz

ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ A szocialista országok levéltári főhatóságai vezetőinek IV., prágai értekezletén, 1975-ben elfogadott határozat alapján megindult közös levéltári terminológiai kutatások*-eredményeként, a Szovjetunió Minisztertanácsa Levéltári Főigazgatóságának gondozásában 1982-ben megjelent a OiOBapt coBpeMeHHoft apxHBHoö TepMHHOJiorHH couHajincTHHecKHx CTpaH I. kötete, a II. kötet pedig közvetlenül a megjelenés előtt áll. Elmondható róla, hogy tíz ország levéltári szakemberei közös munkájának gyümölcse, ennyi szocialista ország delegált ugyanis szakértőket — általában 1—4 főt — a szótár munkálataihoz. Itt nincs arra lehetőség, hogy a szakértők munkáját egyenként vagy akár csak országonként méltassuk, de nem mulaszthatjuk el külön megemlékezni, elismeréssel és köszönettel, a szovjet levéltárosokról, akik a munka oroszlánrészét vállalták magukra és végezték el a terminológia tudományához méltó alapossággal. A munka különböző fázisaiban összesen 9 szovjet levéltári szakértő vett részt, és rajtuk kívül még a kapcsolódó tudományterületek szakembereiből (történészekből, filozófusokból, nyelvészekből, vegyészekből s más műszaki-tudományos kutatókból) álló 24 fős speciális munkacsoport. Az elkészült mü rendeltetését és műfaját tekintve normatív-értelmező szótár. Nem egyfajta KGST-szabvány tehát, de a résztvevő országokban élő szakmai szóhasználat tényleges gyakorlatának regisztrálásán túl bizonyos ajánlásokat is tartalmaz, főleg az azonos vagy rokon fogalmak egységes értelmezése tekintetében. A fogalmak különböző nyelvű kifejezései közt a tökéletes fogalmi megfelelés korántsem általános. A definíciókból érezhető a szótár összeállítóinak az a törekvése, hogy a kifejezések jelentéstartalmát ne egyetlen ország levéltári gyakorlatára támaszkodva, hanem minél általánosabb érvénnyel fogalmazzák meg. Bizonyos esetekben ez az oka annak, hogy a szótár ugyanazon kifejezésnél két vagy több jelentést definiál. Ennek ellenére a definíciók olykor nem pontosan azt tükrözik, amit az adott kifejezésen pl. a magyarországi levéltári gyakorlatban értünk (fond, fondjegyzék, levéltári jelzet, levéltári jelzetelés, levéltári megőrzésű dokumentum stb.). Az ilyen kvázi-ekvivalencia eseteinek száma és jellege rendkívül jellemző a különböző országok levéltári gyakorlatában és levéltárosi észjárásában mutatkozó, a történelmi múltban gyökerező sajátosságokra, de ugyanígy egy több országra kiterjedő normatív-értelmező szakszótár készítésének nehézségi fokára is. A szótárban képviselt nyelvek közül a német az NDK-beli, a spanyol pedig a kubai levéltári terminológiát tükrözi. Mindkét esetben meglehetősen differenciált nyelvterületről lévén szó, természetes, hogy eltérések vannak az NDK-beli