Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

szokták nevezni. Feleslegesen, mivel a súly is mérték. 15—78 Történeti mértéktan — vagy metro­logía a múltbeli mértékekkel foglalkozik. 15—79 Érmetan — az éremtannak az a ré­sze, amely a pénzérmékkel foglalkozik. 15—80 Történeti kép tan — az a tárgyi törté­neti forrástudomány, amely a múltbeli fest­mények — elsősorban a személyekről festett képek — vizsgálatának elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. 15—81 Ikonográfia — tárgyi forrástudo­mány, amely a személyekről festett képek, elsősorban arcképek, összehasonlító vizsgá­latával foglalkozik. 15—82 Muzeológia — az a tudományág, amely a múzeumi anyag és a múzeumi mun­ka elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglal­kozik. 15—83 Rokontudomány — olyan tudomány, amelynek tárgya egy másik tudomány tár­gyához közel áll, amelynek elmélete és gya­korlata e másik tudomány elméletével és gyakorlatával azonos vagy hasonló vonáso­kat mutat. A levéltártudománynak rokontudomá­nyai pl.: a történettudomány, mégpedig an­nak ágai közül elsősorban a történeti forrás­tudományok, a kormányzattörténet, azután a statisztika, az igazgatástudomány, a tájé­koztatástudomány, nemkülönben a könyv­tártudomány. Az intézménytörténet 15—84 Intézménytörténet — kettős értelmű kifejezés, mivel az intézmény szónak kétféle jelentése van. Az intézmény szó — tágabb értelemben — mindenféle szervet jelent. Az intézmény­történet az intézmény szónak ebben a tágabb értelmében mindenféle szervnek a történetét, levéltári vonatkozásban a fondképző szer­veknek a történetét jelenti. A fondképzők története tehát abban kü­lönbözik a tágabb értelmű intézménytörté­nettől, hogy az előbbi nemcsak a fondképző szerveknek, hanem a fondképző személyek­nek is a története, az utóbbi pedig csak a fondképző szerveké. Az intézmény szó — szűkebb értelmében — a nem hivatalos, a nem hatósági vagy hi­vatali jellegű szerveket jelenti. A szónak eb­ben az értelmében beszélünk oktatási, kultu­rális, tudományos, egészségügyi, szociális stb. intézményekről. Az intézménytörténet az intézmény szónak a szűkebb értelmében az ilyen szervek története. A szervekről gyakran nehéz megmonda­ni, hogy hivatalos jellegűek-e, avagy nem, hogy történetük intézménytörténet-e a szó szűkebb értelmében is. Ennek ellenére az in­tézménytörténet kifejezést szűkebb értelmé­ben is használjuk. Sőt jobb, ha csak ebben az értelmében használjuk, a tágabb értelemben vett intézménytörténetet pedig szervtörténet­nek nevezzük. 15—85 Fondképzők története — A levéltári intézmények kiadványkészítő munkájukban feladatuknak tartják vizsgálni fondjaik kép­zőinek, azaz azoknak a szerveknek és szemé­lyeknek a történetét, amelyeknek a fondjait őrzik. A fondképzők története (pontosabban: történelme) a levéltári irodalom körébe tar­tozik. A fondképzők története (történelme) nem külön ága vagy területe a történettudomány­nak, hanem — a fondképzők jellegének meg­felelően — annak különböző ágaihoz vagy területeihez tartozik. A kormányzati szervek történetével a kormányzattörténet foglalkozik. A kormányzattörténeten belül az igazga­tási szervek történetét az igazgatástörténet, az igazságszolgáltató szervekét az igazság­szolgáltatás-történet vizsgálja. Az igazgatástörténeten belül a közigazga­tási szervek történetét a közigazgatás-törté­net kutatja.

Next

/
Thumbnails
Contents