Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

Minthogy az irattári selejtezési tervet úgy a legcélszerűbb elkészíteni, hogy az irattári terv egyben selejtezési terv legyen, az ilyen levéltári értékelés egyben az irattári terv elkészítésében való részvételt is jelenti. Az irattári terv elkészítésében való részvétel a gyűjtőköri szervek és személyek iratkezelésének a levéltári segítését jelenti. A levéltári értékelés tehát annak az irattári anyagnak az esetében, amely még a gyűjtőköri szerveknél vagy személyeknél van, összefonódik e szervek iratkezelésének a levéltári segítésével. 7—14 Levéltári értékhatár — az illetékességi és gyűjtési köri iratképzők ama szintjét jelenti, amelyen alul a levéltári értékelés során minden szerv és személy teljes vagy túlnyomó irattári anyaga időleges értékűnek, tehát levéltári értékkel nem rendelkezőnek minősül, amelyre — mint nem levéltári iratanyagra — az illetékes levéltári intézmény nem tart igényt. A levéltári értékhatárt levéltári minimumnak is nevezik. A levéltári értékhatár megállapítása a levéltári értékelés egyik lényeges feladata. A levéltári értékhatáron vagy minimumon alulinak minősülhetnek pl. a községi postahivatalok, vasútállomások, kisipari termelőszövetkezetek, takarékpénztári fiókok. A levéltári értékhatárt úgy is meg lehet állapítani, hogy bizonyos szerveknek csak bizonyos iratfajtái minősülnek levéltári értékűnek, a többi pedig a levéltári minimum alá kerül. Pl. a községi általános iskoláknak csak az anyakönyvei minősülnek levéltári értékűnek. 7—15 Levéltári minimum — Levéltári minimumnak azért nevezik a levéltári értékhatárt, mert a gyűjtőköri szervek vagy személyek levéltári értékű irattári anyagának minimuma addig terjed, azon alul levéltári értékű irattári anyag már nincsen. 7—16 Levéltárérettség — a levéltári értékű irattári anyagnak az a kora, amelyen túl arra az iratképző szervnek vagy személynek folyó ügyvitele számára szüksége már nincsen, amelynek elérése után az levéltári intézmény őrizetébe kerülhet. A levéltárérettséget években szokták meghatározni. A levél tárérettség ugyanannak a szervnek vagy személynek az iratainál is a legkülönbözőbb lehet. A levéltárérettséget az irattári terv elkészítésekor szokták megállapítani és az irattári tervben feltüntetni. Azt, hogy a levéltárérett irattári anyagot a levéltári intézmények mikor és hogyan kötelesek átvenni, levéltári jogszabályok szokták előírni. 7—17 Eszmei érték — a levéltári anyagnak pénzben ki nem fejezhető értéke. Az eszmei érték viszonylagos. Valamely megyét ábrázoló térképnek az illető megyei levéltár számára nagyobb az eszmei értéke, mint egy országos levéltár számára. 7—18 Anyagi érték — (vagy pénzbeli érték) a levéltári anyagnak pénzben kifejezett értéke. Az anyagi vagy pénzbeli érték függvénye az eszmei értéknek. 7—19 Levéltári állag — kifejezésnek kettős jelentése van. Jelenti egyrészt valamely levéltári hálózat (pl. az állami levéltárak), vagy valamely levéltári intézmény teljes levéltári anyagát, elsősorban annak mennyiségét. Ebben a jelentésében a levéltári állagot levéltári állománynak is nevezik. Jelent másrészt egy meghatározott levéltári egységet. E jelentését 1. a Rendezés c. részben. 7—20 Levéltári anyagfajta — a levéltári anyagnak nagyobb, általánosabb jellegű kategóriája. A levéltári anyag annyiféle, ahányféle levéltárinak minősülő anyagot a levéltári intézmények őriznek. A levéltári anyagnak többféle alapon többféle fajtáját különböztethetjük meg. Azon az alapon, hogy a levéltári anyagon