Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

2—43 Hangszalag — (vagy magnószalag) általában műanyagból készült szalagra felvett hangirat. 2—44 Szemmel olvasható irat — olyan irat, amelyet szemmel olvasunk. Az iratok túlnyomó többsége ma még szemmel olvasható. Vannak azonban tapintással és géppel olvasható iratok is. 2—45 Tapintással olvasható irat — olyan irat, amelyet tapintással olvasunk. A vakok a számukra szerkesztett különleges írásjelekkel írt iratot tapintással, kézzel olvassák. 2—46 Géppel olvasható irat — olyan irat, amelyet nemcsak géppel írnak, hanem gép segítségével teszik olvashatóvá is. Géppel olvasható irat a távirat, a telextávirat, a lyukszalag és a hangirat. A géppel olvasható iratot az olvasást segítő gép vagy átírja szemmel olvasható irattá, vagy pedig géppel emberi beszéddé alakítja át. Az előbbi az eset a táviratnál, a telextáviratnál és a lyukszalagnál. Az utóbbi az eset a hangiratnál. 2—47 Levéltári irat — olyan irat, amelynek provenienciája, azaz rendeltetésszerű helye, irattári jellege, valamint levéltári értéke, azaz történeti forrásértéke van. Bővebben 1. a Levéltári anyag című fejezet megfelelő címszavait. 2—48 Újságkivágat — a könyvtári anyag egyik fajtájának, a rendszerint nyomtatott újságnak kivágott része. Egyes levéltárak meghatározott témákra — általában a levéltárfenntartóra, a levéltár gyűjtőterületére — vonatkozó újságkivágatokat is gyűjtenek. 2—49 Múzeumi irat — olyan irat, amelyet szilárd ásványi anyagra írtak. A múzeumi iratot anyaga határozza meg. Anyaga alapján tartalma szerint levéltári, vagy könyvtári irat is lehet múzeumi irat. A múzeumi iratot általában feliratnak nevezik. 2—50 Eredeti irat — az iratnak időben első, a keletkezése időpontjában létrejött, keletkezési példánya. Valamely irat keletkezése időpontjában nemcsak egy, hanem több példányban is létrejöhet, több keletkezési példánya, több eredetije is lehet. Az ilyen, egy időpontban keletkezett eredeti iratokat, amelyek rendszerint tisztázatok, másodlatoknak vagy másodpéldányoknak nevezik. Az eredeti irat ellentétpárja a másolat. Minden levéltári irat vagy eredeti, vagy másolat. A fogalmazat—tisztázat ellentétpárt öszsze szokták téveszteni az eredeti—másolat ellentétpárral. A fogalmazat nem eredetije a tisztázatnak, a tisztázat nem másolata a fogalmazatnak. Mind a fogalmazatnak, mind a tisztázatnak van eredetije és lehet másolata. Eredetije, keletkezési példánya minden iratnak készült, másolata nem mindegyiknek. Az eredeti iratot első példánynak is nevezik. 2—51 Saját kezű irat — olyan irat, amelyet írója teljes egészében, vagy túlnyomó részében, az íróeszközt kezében tartva írt. A saját kezű iratot görög eredetű szóval autográfnak vagy autográf iratnak is nevezik. 2—52 Másodlat — (vagy másodpéldány) több példányban keletkezett eredeti iratnak egyik példánya. A másodlatok vagy másodpéldányok rendszerint tisztázatok. 2—53 Másodpéldány — a másodlat másik neve. Általában a két példányban írt másodlatok egyik példányát nevezik másodpéldánynak. 2—54 Másolat — az iratnak időben későbbi, a keletkezése időpontja után létrejött példánya. A másolatoknak többféle fajtáját különböztetjük meg. Ilyenek: az átírt irat, a hasonmás vagy fakszimile, a kivonatos másolat, az egyszerű másolat, a hivatalos másolat,