Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

1—18 Levéltári technika — a műszaki és a természettudományoknak, és egyben a levéltártudománynak, az a területe, amely a levéltári őrzőhelíyel, a levéltári anyaggal és a levéltári munkával kapcsolatos technikai kérdésekkel foglalkozik. A levéltári őrzőhellyel kapcsolatban a levéltári technika azzal foglalkozik, hogy a levéltári épületek és helyiségek hogyan épüljenek, milyen legyen a berendezésük és a felszerelésük, a levéltári anyag biztonságát szolgáló, sajátos követelményeknek megfelelően. A levéltári anyaggal kapcsolatban a levéltári technika az anyagvédelem, a konzerválás, a restaurálás és a reprodukálás kérdéseivel foglalkozik. A levéltári munkával kapcsolatban a levéltári technika azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a technika vívmányait — pl. a gépi adatfeldolgozást, az elektronikus számítógépeket — miként lehet a levéltári munka különböző területein — pl. segédletek készítésében, a történeti statisztika művelésében, a tájékoztató szolgálatban — felhasználni. 1—19 írásbeli igazgatástan — az igazgatástudománynak, elsősorban a közigazgatástudománynak, és egyben a levéltártudománynak, az a része, amely az írásban, az írás alkalmazásával történő igazgatás elvi és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. Az írásbeli igazgatástan egyik ága az iratkezeléstan, 1—20 Iratkezeléstan — az írásbeli igazgatástannak az az ága, amely az igazgatás során keletkezett iratok megőrzésének és az igazgatás számára történő rendelkezésre bocsátásának elvi és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. 1—21 Levéltári tájékoztatástan — (informatika) a tájékoztatástudománynak, és egyben a levéltártudománynak, az a része, amely azzal foglalkozik, hogy az informatika eredményeit miként lehet a levéltári tájékoztató szolgálatban felhasználni. 1—22 Levéltártörténet — a történettudománynak, és egyben a levéltártudománynak, az a területe, amely a levéltárak múltját kutatja. Vizsgálja nemcsak a levéltárügynek és a levéltári intézményeknek, hanem a levéltári őrzőhelyeknek, a levéltári anyagnak, a levéltári munkának, a levéltártudománynak, általában minden levéltári vonatkozású kérdésnek a történetét. A levéltári anyag történetét vizsgálva, a levéltártörténetnek foglalkoznia kell e történet ama szakaszával is, amikor a levéltári anyag még nincs levéltári intézmény őrizetében. Ebben a vonatkozásban tehát a levéltártörténet egyben irattártörténet, sőt ügyviteltörténet is. A levéltártörténeti munkák általában feldolgozások, de szoktak közölni levéltártörténeti forrásokat is. A levéltártörténeti feldolgozások műfajai ugyanazok, mint a feldolgozásoké általában. 1—23 Levéltári beszámoló — a jelen levéltártörténete. Vizsgálati területe ugyanaz, mint a levéltártörténeté, a levéltárügy, a levéltári intézmények, a levéltári őrzőhelyek, a levéltári anyag, a levéltári munka és a levéltártudomány jelenbeli helyzetét és a fejlődésükben bekövetkezett legújabb fejleményeket ismerteti. Szólhat a levéltári beszámoló valamely levéltári intézmény bizonyos időszakban végzett munkájáról, vagy egy levéltári fond rendezésének tapasztalatairól, vagy egy külföldi levéltári tanulmányút során szerzett ismeretekről stb. A külföld számára is készülhet beszámoló a hazai levéltárügy valamilyen kérdéséről. A levéltári beszámoló műfaja kisebb feldolgozás : tanulmány vagy cikk. 1—24 Levéltári kézikönyv — a levéltártudomány vagy a levéltártan egész területére kiterjedő szintetikus feldolgozás. Lehet egyetemes, vagy nemzeti. Az egyetemes levéltári kézikönyv a levéltártudomány vagy a levéltártan kérdéseit valamennyi ország vagy nemzet vonatkozásá-