Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

15—123 Szemelvényes forrásközlés — vagy válogatott forrásközlés olyan forrásközlés, amelyben valamely témára, pl. egy megye történetére vonatkozó, a témát illusztráló, válogatott források, a teljesség igénye nélkül, kerülnek közlésre. Az ilyen forrásközlés tudományosan népszerű, vagy népszerű. Ilyen forrásközlés pl. a történeti olvasókönyv. 15—124 Egészbeni forrásközlés — olyan forrásközlés, amelyben az egyes iratok szövege teljes egészében, legfeljebb a formális részek, pl. bevezető és záró formulák elhagyásával kerül közlésre. 15—125 Részleges forrásközlés — a forrásközlésnek egyik fajtája, amelynél a forrásnak nem teljes szövege, hanem szövegének csak egy vagy több része kerül közlésre. 15—126 Kivonatos forrásközlés — a forrásközlés egyik fajtája, amelynél a forrásnak nem teljes szövege, hanem csak tárgyi vagy tartalmi kivonata kerül közlésre. A kivonatos forrásközlés a forrás egyes részeit szó szerint is közölheti. A kivonatos forrásközlés lehet egészbeni, vagy részleges, aszerint, hogy a forrásnak teljes szövege, vagy szövegének csupán egy vagy több része kerül kivonatos közlésre. 15—127 Táblázatos forrásközlés — a kivonatos forrásközlésnek egyik fajtája, amelynél a forrásnak nem szövege, hanem csupán adatai, mégpedig elsősorban számszerű adatai, a forrás szövegében elfoglalt helyüktől függetlenül, táblázatba foglalva, esetleg öszszevontán, kerülnek közlésre. Táblázatosan elsősorban a történeti statisztika közli a forrásokat. 15—128 Keretes forrásközlés— a forrásközlésnek egyik fajtája, amelynél egy vagy több forrás, illetve forrásrész a forrásközlő elbeszélő vagy magyarázó szövegébe, annak mintegy keretébe foglalva, kerül közlésre. A keretes forrásközlés lehet egészbeni, részleges, vagy kivonatos, aszerint, hogy a forrás teljesen, részlegesen, vagy kivonatosan kerül keretes közlésre. 15—129 Betűhű forrásközlés — a forrásközlésnek az a fajtája, amelynél a forrás minden változtatás nélkül kerül közlésre. A betűhű forrásközlő a forrásban levő nyilvánvaló elírásokat, következetlenségeket sem javítja ki, legfeljebb forráskritikai jegyzetben hívja fel rájuk a figyelmet. A rövidítéseket feloldja ugyan, de a feloldásokat zárójelben adja. 15—130 Átíró forrásközlés — a forrásközlésnek az a fajtája, amelynél a forrás nem minden változtatás nélkül, hanem a forrásközlő változtatásaival kerül közlésre. A forrásközlő változtatását a forráson átírásnak nevezik. Az átírásnak két módját különböztethetjük meg: a korhű és a modern átírást. 15—131 Korhű átírás — az átíró forrásközlésnek az a módja, amelynél a forrásközlő a forrás elírásait és következetlenségeit kijavítja, a korára jellemző kiejtésbeli sajátosságait azonban változatlanul hagyja. A korhű forrásközlő a múltbeli beszédnek megfelelően, de a jelenbeli helyesírás szabályai szerint írja a hangzók betűjeleit, a kis- és a nagybetűket, az írásjeleket, választja el a szavak részeit. Kivételt legfeljebb a tulajdonnevekkel tesz. Ezek írásánál kétféleképpen járhat el. Az egyik mód az, hogy a tulajdonneveket is átírja, betűhű alakjukat pedig szövegkritikai jegyzetben adja. A másik mód az, hogy betűhíven közli őket, átírt alakjukat pedig szövegkritikai jegyzetben adja. 15—132 Modern átírás — az átíró forrásközlésnek az a módja, amelynél a forrásközlő a forrást a jelenbeli beszédnek és helyesírásnak megfelelően közli. A modern forrásközlő a forrásnak nemcsak elírásait és következetlenségeit javítja ki, hanem korára jellemző kiejtésbeli sajátosságait is megváltoztatja. A tulajdonnevekkel sem tesz kivételt.