Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

anyag biztonságos megőrzését és minél könnyebben használhatóvá tételét szolgálják. A levéltártudományi irodalom 15—53 Levéltártudományi irodalom — A levéltári intézmények által készített és gondozott kiadványok jelentős része levéltártudományi munka, a levéltári irodalomnak jelentős hányada levéltártudományi mű. A levéltártudományról 1. a Levéltártudomány c. fejezetet. A történelmi irodalom 15—54 Történelmi irodalom — vagy történettudományi irodalom azoknak a kiadványoknak az összessége, amelyek a múlttal, a történettel tudományos célból, tudományos alapon és igénnyel foglalkoznak. A magyar történelmi irodalom a Magyarország történetére vonatkozó, azzal foglalkozó tudományos kiadványoknak az összessége. A történelmi irodalomnak műfaji alapon két területét különböztetjük meg: a forrásközléseket és a feldolgozásokat. Mind a forrásközléseknek, mind pedig a feldolgozásoknak céljuk, módszerük, tárgyuk és terjedelmük alapján többféle fajtáját különböztetjük meg. A történeti forrástudományok 15—55 Történeti forrástudományok — a történettudománynak azok az ágai vagy területei, amelyek a történeti forrásokkal, a múlt tárgyi és írásos emlékeivel foglalkoznak. A történeti forrástudományok segítik a történettudomány valamennyi ágának a művelését, ezért általában történeti segédtudományoknak nevezik őket. E tudományágak közül több olyan mértékben fejlődött, önállósodott, hogy már nem a történettudomány ágainak, hanem külön tudományágaknak tartják őket. Ilyen a régészet és a művészettörténet. A történeti forrástudományok közül azok műfajai a levéltári irodalomnak, a levéltári intézmények azokat művelik, azok körébe vágó kiadványokat készítenek, amelyek a levéltári anyaggal, annak akár egészével, akár az egyes levéltári iratokkal, vagy a levéltári iratok egyes részeivel foglalkoznak, avagy a levéltári iratokban gyakran szereplő bizonyos fajta adatoknak a megértését és felhasználását segítik elő. Ezeket a történeti forrástudományokat levéltári forrástudományoknak nevezhetjük. A levéltári forrástudományok a következők: irattan (azon belül oklevéltan és ügyirattan), írástörténet, epigráfia, papirológia, kriptográfia, pecséttan, címertan, kortan, archontológia, leszármazástan, onomasztika, mértéktan, éremtan. A levéltártan levéltári forrástudomány is, amennyiben a levéltári anyag egészével, annak a kérdéseivel foglalkozik. Egyben azonban a levéltári munka kérdéseivel is foglalkozik, és ezzel már túllép a forrástudományi kereteken. Ez az oka annak, hogy kiemelkedik a levéltári forrástudományok közül, csak részben, tárgyának egyik része alapján sorolható azok közé. Azokat a történeti forrástudományokat, amelyek a múltnak nem írásos, hanem tárgyi emlékeivel foglalkoznak, tárgyi forrástudományoknak nevezhetjük. Ilyen pl. részben az éremtan vagy numizmatika, az ikonográfia. A tárgyi forrástudományok nem műfajai a levéltári irodalomnak, a levéltári intézmények nem művelik őket, tárgykörükbe vágó kiadványokat nem készítenek. A történeti források kutatásának, vizsgálatának, felhasználásának, a sokféle történeti forrástudománynak sok közös elméleti és módszertani problémája van. Ezekkel külön tudományág, a forrástan foglalkozik, amelynek egyes területeit külön néven is szokták nevezni.