Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

12—63 Pertinecia elve — vagy pertinenciaelv a levéltári anyag rendszerezése és rendezése során érvényesített egyik alapelgondolás, egyik rendszerezési elv. A pertinencia elve értelmében a levéltári anyag rendszerezése és rendezése során elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy az anyag mire — milyen tárgyra, területre, személyre, korra stb. — vonatkozik. A pertinencia elvének érvényesítése esetén a szerves fondokat meg lehet bontani, azok nem sérthetetlenek. Aszerint, hogy a levéltári anyagnak milyen vonatkozását érvényesítik elsődlegesen, többféle — tárgyi, területi, személyi, korbeli stb. — pertinencia-elvet különböztethetünk meg. A levéltári anyag pertinenciája, azaz vonatkozása, nemcsak mint rendszerezési elv, hanem mint rendszerezési alap, más rendszerezési elv — így a proveniencia elve — elsődleges érvényesülése mellett, másodlagosan is érvényesíthető. 12—64 Mennyiségi elv — a levéltári anyag rendszerezésének egyik szabályozó elve. Azt jelenti, hogy a levéltári anyag rendszerezésénél a kialakításra kerülő levéltári egységekbe kerülő levéltári anyag mennyiségét is figyelembe kell venni. Mégpedig olyan módon, hogy ne alakítsunk ki sem kis terjedelmű magas szintű, sem nagy terjedelmű alacsony szintű levéltári egységeket. A levéltári egység szintje legyen összhangban annak terjedelmével. 12—65 Elméleti rendszerezési elv — vagy rendezési elv a levéltári anyag rendszerezése és rendezése során érvényesített olyan alapelgondolás, amelynek értelmében a rendszerezés során a rendszert — legalábbis a rendszer nagyobb kategóriáit — elméletileg, a rendezésre kerülő levéltári anyagra való különös tekintet nélkül, esetleg annak teljesen figyelmen kívül hagyásával állapítják meg. Az elméleti rendszerezési elv érvényesülése esetén a rendszer megállapítása, a rendszerezés előbb történik, mint a rendszer alkalmazása, a rendezés. Az elméleti rendszerezési elvet absztrakt, vagy racionális rendszerezési elvnek is nevezik. 12—66 Gyakorlati rendszerezési elv — vagy rendezési elv a levéltári anyag rendszerezése és rendezése során érvényesített olyan alapelgondolás, amelynek értelmében a rendszerezés során a rendszert a rendezésre kerülő levéltári anyagból kiindulva, gyakorlati úton állapítják meg. A gyakorlati rendszerezési elv érvényesülése esetén a rendszer megállapítása, a rendszerezés egyidőben, párhuzamosan történik a rendszer alkalmazásával, a rendezéssel. 12—67 Komplex rendszerezési elv — vagy rendezési elv a levéltári anyag rendszerezése és rendezése során érvényesített olyan alapelgondolás, amelynek értelmében a rendszerezés során a rendszert az elméleti és a gyakorlati rendszerezési elv együttes érvényesítésével állapítják meg. A komplex rendszerezési elv egyesíti az elméleti és a gyakorlati rendszerezési elv előnyeit, érvényesítése kiküszöböli azok merev érvényesülésének hátrányait. 12—68 Bár-féle elv — Az első érvényesítője, egy Bär nevű német levéltáros után Bár-féle elvnek nevezett rendszerezési vagy rendezési elv a levéltári anyag rendszerezésére és rendezésére vonatkozó olyan alapelgondolás, amely szerint elég a rendszert papíron megállapítani, annak tényleges kialakítása felesleges. A Bar-féle elv értelmében a megállapított rendszer egyes kategóriáinál, azaz a csupán papíron létező levéltári egységeknél, fel kell tüntetni, hogy a hozzájuk tartozó levéltárrészek a levéltári anyagban hol találhatók. A Bar-féle elv értelmében a rendezést segédletkészítés helyettesíti, teszi feleslegessé. A Bar-féle elv tipikus könyvtári rendszerezési elv. Könyvtári anyag esetében általában ez a legcélszerűbb rendszerezési elv. Levéltári anyag esetében azonban a Bar-féle elv