Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

A papír sajátosságai 9—73 Papír állapota — összes tulajdonsága és a benne végbemenő folyamatok együttes hatására kialakult állapota adott időpontban. Függ a papír anyagának minőségétől, a papírt ért különböző — fizikai (fény, hő, víz stb.), biológiai (penész, baktérium stb.) és mechanikai — hatásoktól, a papírban végbemenő kémiai folyamatoktól. A papír öregedése során állapota romlik. 9—74 Papír öregedése — az a természetes folyamat, amelynek során a papírban végbemenő kémiai folyamatok hatására tulajdonságai hátrányosan megváltoznak. Az öregedés függ a papír anyagának minőségétől, hőmérsékletétől, nedvességtartalmától, a papírt ért ultraibolya sugarak mennyiségétől, a papír korától stb. Az öregedési folyamatot gyorsítják a papírban nyomokban meglevő nehézfém (réz, vas stb.) ionok, a papír savasságát meghatározó hidrogénionok. 9—75 Papír öregítése — mesterséges körülmények között gyorsan végbemenő öregedése. Rendszerint magas (70—130 °C) hőmérsékleten, erős ultraibolya sugárzással, magas nedvességtartalom mellett, 24—72 órán keresztül öregítik a papírt. 9—76 Papír hőmérséklete — egyezményes módon kifejezett hőtartalma. A hőmérséklet befolyásolja a papír nedvességtartalmát, öregedését. A levéltárakban őrzött papíranyag optimális hőmérséklete Magyarországon 16—18 °C. Az optimális hőmérsékletet leggazdaságosabban hőszigetelt ablaktalan raktárakban, temperált légfűtéssel vagy -hűtéssel lehet biztosítani. 9—77 Papír szakítószilárdsága — A szilárdság az anyag ellenállása különféle alakváltozást előidéző erőhatásokkal szemben. A papír szilárdsága eltérő kereszt- és hosszirányú szaki tóerőkkel szemben. Meghatározott méretű csíkot egyenletesen növekvő húzóerővel szakítanak, közben rögzítik a papírcsík egyidejű nyúlását. Az a szakítóerő lesz jellemző, amelynél a papírcsík elszakad. Az elért legnagyobb nyúlás a szakítónyúlás. 9—78 Papír repesztőszilárdsága — (vagy repesztési szilárdsága) a papírlapra egyenletes elosztásban ható nyomással szembeni ellenállás határa. Vizsgálatát repesztőgépen végzik. 9—79 Papír tépőszilárdsága — az ellenállás határa azzal az erővel szemben, amely meghatározott körülmények között az élén előre betépett papírt tovább szakítja. 9—80 Papír kettős hajtogatása — A papír tartósságáról — szívósságáról, hajlékonyságáról, törékenységéről — egyszerű, vagy kettős (két ellentétes irányú) hajtogatásával szoktak meggyőződni. 9—81 Papír nedvességtartalma — a papírban megkötött nedvességnek a mennyisége. Függ a papír anyagának a minőségétől, hőmérsékletétől, a benne levő adalék anyagoktól, a környező levegő relatív nedvességtartalmától. A papírnak kétféle, egyensúlyi és össznedvesség-tartalmát különböztetik meg. A papír egyensúlyi nedvességtartalma annak adott hőfokon és adott relatív nedvességtartalmú levegőben mérhető nedvességtartalma. Ezt úgy állapítják meg, hogy a nedves papír súlyából levonják a 105 °C-on szárított papír súlyát. A papír össznedvesség-tartalma annak teljes nedvességtartalma. Ezt úgy állapítják meg, hogy a nedves papír súlyából levonják a 105 °C felett szárított papír súlyát. 105 °C felett a papír elveszíti szerkezetileg kötött nedvességét is, tulajdonságai lényegesen megváltoznak. 9—82 Papír vízgőzfelvétele — az a fizikai folyamat, amikor a papír a környező levegőből, meghatározott körülmények között, vízgőzt vesz fel. A vízgőzfelvétel függ a papír anyagától,