Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
existentes". 960 - A flango szó hazai szótárainkban nem található. Du Cange-nál sem ezen alakban, hanem flancha, flanchus, flancus ortográfiával. Az előbbinél — utalván a germán Flanke szóra — szelet, az utóbbiaknál — utalva az olasz flanco és a francia flanc, flancher szavakra — oldal jelentéssel. Az olasz flanco jelentései: csípő, oldal, arcvonal, szárny, völgyoldal; a flancher jelentése pedig lágyék, oldal. A germán szóra Adelungtól a következőket tudhatjuk meg. A Flanke szó jelentései általában oldal, sajátosan pedig: állati lágyék, arcvonal, szárny, oldalsánc, a heraldikai András-kereszt egyik oldala, szárny. S Adelung megjegyzi, hogy bár e szó bizonyos jelentéseiben a francia ilanque kölcsönzése, mégis eredeti, az oldal jelentésű lancha kifejezésből képzett német szó. A Flanken jelentése pedig:nagy darab levágott kenyér, hús, tehát szelet. A soroltakból csupán a völgyoldal jelentés az, amelyik viszonylag jól vonatkoztatható lehetne, viszont a németben ez a jelentése nincs. Márpedig ezen, a Szepességben alkalmazott mérték német eredetű kellene legyen. S a hegyvidéken a rétnek „völgyoldalas" jelentése nagyon valószínű. Gondolhatnánk a szó dűlő jelentésére is, de ez (ld. 4.23) több is, kevesebb is. A flanga szó magyar megfelelőjét tehát nem tudom megadni, s mivel földmérték jelentését az említett forrásokban sem találtam, amellett bizonytalan az ortográfiája is, ezt a nevet sem tarthattam meg önállóan tárgyalt mértéknévként. Az azonban bizonyos, hogy a flanga az idézett helyen és időben a rétnél alkalmazott földmérték volt, s mivel vulgózva nincs, közismert kellett hogy legyen a Szepességnek azon a részén a XV. század derekán. Nagyságát azonban nem állapíthatjuk meg. És ez időszakban tűnik fel a rétnél az a meghatározási mód, amelyik a mérték helyett darabszámot közöl. Elsőnek a Somogyi konvent Kystezakortyra vonatkozó 1444. évi oklevelében fordul elő: a szántók nagyságát holdban megadva, a rétre csak annyit közöl, hogy egy. 961 így adja Bátori István országbíró Ungvárra vonatkozó 1483. évi oklevele is: „duorum pratorum sive feonilium", de a szántóra megmondja, hogy 30 hold. 9 62 Ez a módszer azonban kivételes. De dívott még a XVI. században is, amikor pedig újabb mértéket is alkalmaznak: 1540. rúd (ld. 4.42). így pl. Diósgyőr 1563. évi urbáriumában: a szántót holdban közli, a rétnél azonban darabszámot ad. 963 Vagy — szintén ritkán — olyan módon, amilyent pl. Kapuvár 1597. évi összeírásában olvashatunk: „Retheys keth helen, kewes". 964 S ez a „két helyen" jelölés magyarázhatja a korábbiakban darabszám megírt rét mennyiségét: annyi helyen feküdhetett. S ez a módszer bizonyos mértékben idézi a XI. századi gyakorlatot, illetve: ennek az fejlettebb módja. Ugyancsak egyetlen adatunk van a zaklepiie, és mivel ennek jelentése, illetve magyar mértékneve is bizonytalan, a flangához hasonlóan itt ismertetem. Beszterce vár 1559. évi urbáriumában, a trencséni Predmér helység censusánál olvashatjuk: „Iidem pratum unum Zaklepy dictum ultra arcem Besthercze in morltibus sitam, de iure defalcare, cumulare et ad allodium domini convehere tenentur", s a forrást közlő Lukinich, illetve mivel a szláv szavakat Kniezsa és Simonyi értelmezték, ők jegyzik meg, hogy a zaklepy szó jelentését nem ismerik. 965 Tegyük hozzá: e
