Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

persze megtalálható, de ebből annyit tudunk meg, mint az oklevelekből: a sajátos jelentést (ld. itt később). A brassói szótártöredék azonban segít elindulni. A Melich-féle kiadási rendszerben a kötél szónál olvashatjuk a következőket: „feö köthel az hayoban ky az winthornyath tarttya - antemna ... corda capitalis in naui que sursum dirigit velum", aztán: „Wythornya tartho kethel = apifera .. . funes qui cornibus antemne dextre sinistraque tenentur retro versa", majd pedig a V betűnél: „Wynthornya — artemomonis ... hoc artemummi paruum velum", s a wythornya, wynthornya szavaknál megjegyzi Mélich: „A vitorla-nak eddig ismeretlen mellékalakja." Mélich megállapítja azt is, hogy a szótári rész kiegészítése 1580—1664 közötti, s a magyarázatokat erdélyiek, sőt székelyek írták. Tegyük rögvest hozzá: az artemon, antemon szavak a hazai latin szótáraink közül a schlágliben és-Páriz-Pápainál vitorla, Mártonnál kis vitorla, Finálynál & nagyobb vitorla felett az árboc felső részén levő kis vitorla. A vitorla általános latin megfelelője a szótárakban egyébként velum, ritkábban carbasus. A brassói töredék az artemon kifejezést — a latin magyarázatban közölve, hogy ez kis vitorla — vintornya szóval magyarítja. Ezt a szót használja az antemna szónál a velum fordításaként, az apifera szónál azonban „vitornya"-nak írja. Úgy tűnik tehát, hogy Metichnék igaza van, a vitorna, vintornya a vitorla szónak mellékalakja. Kniezsa is említi a vintornya alakot a vitorla szónál, amelynek szláv eredetét bizonyítja, három jelentést adva: vitorla, kárpit, széljelző zászló. A vitorla azonban, ha a felhasználási céljától eltekintünk, nagyobb vászondarab, s mivel a velum első jelentése terítő, takaró, azt is mondhatnám, hogy ponyva. És talán e vonatkozásban lett földmérték jelentésű is. A magyarázat előtt azonban nézzük meg a vonatkozó — sajnos kevés — adatainkat. A Kolosmonostori konventnek a dobokai Csomafára vonatkozó 1418. évi oklevelében olvasható: „cum uno falcastro feni wlgo vytorna dicta".

92 7 Az oklevél tehát a latin falcastrum szót vulgózta vitornával, vagyis a kaszaaljával (ld. 4.30) lenne egyenlő, de nem jelentésében, hanem nagyságában (ld. itt később). Közép-Szolnok megyének Désházára vonatkozó 1515. évi oklevelében ez áll: „vnum pratum fenile vnam vitornam nomine".

92 8 Az a rét tehát 1 vitorna nagyságú. Canthor Pál Dobokára vonatkozó 1531. évi fassiója ezt mondja: „tandem feneta in valle Kerthwekesay wythorna tres, penes relicta Thoma Warga fachia tres, a parte altér eiusdem vitorna una."

9 2 9 A vitorna tehát a falka (ld. 425) mellett ez esetben is a rétnek a földmértéke. Valamivel többet mond a Váradi káptalannak a kolosi Hódmezőre vonatkozó 1540. évi oklevele: „suum fenetum ... tres mensuras consuetas wythorna nuncupatas minus tribus Rwed se extendentes".

9 30 A rét nagysága tehát 3 szokásos, vitornának nevezett mérték, 3 rúd hiányában. A vitorna tehát nagyobb a földmértékként használt rúdnál (ld. 4.42), és közkeletű mérték azon a vidéken. Hasonlót tudunk meg, illetve még azt, hogy a vitorna nagyobb, mint 15 földmértékként alkalmazott rúd, a krasznai Magyarkecelre vonatkozó két, 1554. és 1574. évi forrásból,

931 amelyeknek eredeti szövegét azonban sajnos nem ellenőrizhettem (ld. 4.42). 268