Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
lánosságban csak azt mondhatjuk, hogy legvalószínűbb a helyi hold (ld. 4.27.4). De ennek is tág a határa: 47,8-98,5 ár. Szokásos hold (ld. 4.27.2) éppen általános volta miatt kevésbé valószínű, királyi hold (ld. 4.27.3) pedig azért valószínűtlen, mert ezt a mértéket majd mindig megnevezték. 4.44 SZEKÉR A szekér mint termést betakarító eszköz már a germánoknál is meghatározott, bizonyos esetekben rétnagyságot jelölt: 1 holdról átlagosan 3 szekeret számoltak, így InamaSternegg szerint 31 ár területen kb. 1800 kg széna termett. 69 7 Lehetséges, hogy innen ered a szekér földmértékként való — ha ritkán is előforduló — hazai alkalmazása, de ugyanúgy lehet önálló fejlődés eredménye is (párhuzamos fejlődés), hisz a jószágtartáshoz szükséges téli takarmány betakarításának szüksége (mint ezt a kaszaaljánál tárgyaltam ld. 4.30), már a honfoglalás előtt jelentkezett. A szekér a hazai latin szótárainkban: carrus, carpentum, currus, plaustrum rheda, vehiculum. Okleveles gyakorlatunk általában a currus kifejezést használta. E szó első előfordulását 1199-ből ismerjük. 698 Ritkán előforduló, körülíró szerkezetekben a curratas kifejezés — elsőnek 1386-ból ismerjük 699 —, illetve a plaustrum szó — első előfordulása késői, 1596-ból való. 700 A magyar név korábbról ismert, mint a latin. Elsőnek 1067-ből, de mint helynév: predium Zekeres. 701 Következőnek mesterség-, illetve személynévként jelentkezik 1389-ben: Briccius Zekergiarthou. 702 A szállítóeszköz neve elsőnek összetételben mint földrajzi név fordul elő: in loco Zekerhyd. 703 önmagában, s egyúttal már mint mértéknév: szekér, 1560 körül ismert. 704 Rétnagyságot meghatározó mértékként való első előfordulása viszonylag korai. Imre Iwachinnak a veszprémi egyház részére tett adományát megerősítő, 1199. évi oklevelében olvashatjuk: „pratum ... inquo falcari potest fenum usque ad sexaginta currus". 705 Tehát körülírást alkalmaz: akkora rét, amelyiken mintegy 60 szekér szénát kaszálhatnak. Hasonlóan írt IV. Lászlónak a körösi Rovicsara vonatkozó 1279. évi oklevele: „fenetum quadraginta curribus aptum". 706 Vagyis 40 szekérre alkalmatos rét a nagyság. S ez a módszer a XIV. században is. A Veszprémi káptalan Kékre vonatkozó 1386. évi oklevelében így adják a rét nagyságát: „in quo quidem fenili fene ad duas curratas sufficiencia possent procreari". 707 Két szekérrakomány számára elegendő szénát gyűjthetnek rajta. A XV. század elején még marad, de már rövidül a körülírás. A Szepesi káptalan Farkasfalvára vonatkozó 1408. évi oklevelében olvasható: „duo prato ad quinque curribus feni sufficiens". 708 Tehát 5 szekér szénához elegendő két rétről van szó. S az adat érdekessége az, hogy a rét darabszámát is (ld. 4.64), a nagyságát is meghatározza.
