Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

4.32 KÖTÉL A kötél mint terület-, illetve földmérték a rúdhoz (ld. 4.42) hasonló, de annál összetettebb probléma, amelyet nehezít az, hogy e mértéknek nincs külföldi analógiája, még négyzetkötél értelemben sem. Hazai latin szótáraink is cserbenhagynak. Szikszóinál ugyan találkozunk „egi koetel foeld" jelentéssel, de az actus szónál, amelyik pedig az okleveles gyakorlatban, e vonatkozásban ebben a korszakban egyáltalán nem fordul elő. Az actus szótáraink közül Mártonnál és Finálynál szerepel ugyan, de csupán körülírják mint actus quadratust, vagyis a római mértéket, amelyiknek magyar megfelelője nem volt. Ezért magyarosíthatta Szikszai — kissé önkényesen — az actus szót egy kötél földnek. — Térjünk vissza a problémához. A rúdnál csupán arról van szó (ld. 4.42), hogy vajon hosszmértékként jelöli-e a területet (általában a szélességet, mert a hosszúság köztudott), vagy ténylegesen területmérték: négyzetértelmű-e? A kötélnél ezen kívül még azt is el kell dönteni, hogy vajon nem nyíl (ld. 4.39) értelmű-e? Kezdjük ezzel a kérdéssel, időben is előbbi. Kétségtelen, hogy a földközösségnél — általában a XIII. század végéig -, ahogyan azt már Tagányi megállapította: „a latin funiculus s a magyar fűkötél alatt nem magát a földosztáskor használt kötelet, hanem az osztáskor kapott nyilat kell értenünk, mely bizonyos számú, szerteszórtan fekvő hold földet »in idea« kötött együvé a kötélnek kötelék értelmében".

469 Tagányi magyarázatát én azonban módosítanám. Nem is az elvi összekötés, a jogi összekapcsolás — a kötélnek kötelék értelme — származtatta a nevet. Gyakorlati összekapcsolásról, egybefűzésről van szó, s hogy konkrétan miről, a magyar szó előtagja világosan megmondja: fűről. A felszántatlan mezsgyén kinövő fű keskeny csíkja mint kötél kerítette körül a vonatkozó területet. Ahogyan Maksay is mondja: a fűcsíkkal választott földdarabok „kötegekben" sorakoztak egymás mellé.

470 A fűkötél szónak csak így lehet értelme. így értékel egyébként a történeti-etimológiai szótár is a fű

2 szónál, s megállapítja, hogy ősi örökség az uráli korból. Tegyük hozzá: természetesen ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy e területet kötéllel valóban mérték valamikor, sőt, ez is hathatott a névalakulásra. A fűkötél tehát tulajdonképpen nyíl jelentésű. Mivel pedig ez a fogalom a római rendszerben ismeretlen volt, latin szó nincs rá, a hazai okleveles gyakorlatban a kötél, zsinór jelentésű funis, de inkább a funiculus kifejezéssel fordították. Kényszerültek két fogalmat kapcsolni. Ők tudták, miről van szó. De minket is eligazít általában vagy a szöveg, vagy a vulgo szó. A fűkötél előfordulásait a nyílnál tárgyalom (ld. 439), itt csak megemlítem, hogy első előfordulását mint funist 1135-ből, mint funiculust 1208-ból ismerjük, magyarul először mint fű szerepel 1248 körül, fűkötélként pedig csak 1322-ben fordul elő először. A föld-, illetve területmérték jelentésű kötá leggyakoribb latin kifejezése a funiculus, először Dénes nádor Kajárra vonatkozó 1239. évi oklevelében szerepel.

471 A funis e vonatkozásban jóval későbbi, Zsigmondnak a pozsonyi Wereknyére vonatkozó 1401. évi oklevelében fordul elő először.

472 Ritkábban használt név a corda, először a