Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

1541. évi végrendeletében szerepel: „Vnum jugerum wlgo egy zatho fewld".

244 Cegeny Jánosra vonatkozó 1548. évi feljegyzésben pedig ez olvasható: „vnum juger terrarum arabilium wlgo egy eke ala való feldet".

2 45 A jugernek mint földmértéknek a jelentése azonban ekkor is hold. E szó ugyanis ez időben ekét is jelent. így olvashatjuk pl. Kapy László 1548. évi hagyatéki leltárában: „Juga vt wlgo dicunt eeke".

246 Ilyen értelemben pedig az eke alá való föld az hold, nem pedig ekealja. A XVI. század második felétől kezdve aztán már gyakori a hold magyar kifejezés mint földmérték egység. Az etimológiai szótár korábban idézett vonatkozó magyarázatához azonban szükséges néhány megjegyzést fűznöm. Ugyanis ott pontatlan a jelentésfejlődés magyarázata, mely szerint a reggel, hajnal jelentésű hol szóból származó hold szavunk azért lett földmértek, mert „egy holdnyi földterületet reggel munkába állva egy nap alatt lehetett egy igával felszántani". Nem mindegy, hogy a reggeli kezdés mellett meddig szántanak, egész nap, vagy hamarább fejezik be. Ez utóbbi nemcsak elvileg lehetséges. Elővételezve a szokásos holdnál (ld. 4.27.2) tárgyalt adatot: 1360-ban akkora ez a hold, amekkorát egy nap alatt, de csak délig (usque meridiem) dolgozva szoktak felszántani. Hangsúlyozom: szoktak (solent), nem pedig lehet — mint a szótár írja -, mert az kettő. Nyilvánvaló, hogy többet lehet, mint amennyit szoktak. Aztán: nem az iga, hanem az eke a meghatározó, ez az egység. Egy eke ugyanis több igás is lehet. Ez az eketípustól függ. És ezt ismét hangsúlyozni kell. Az egységnyi idő alatt könnyű ekével nagyobb területet szánthattak, mint a nehezebb ekével. Kérdés tehát, milyen ekét használtak eleink, amikor a hold szavunknak földmérték jelentése kialakult. E kérdéssel a mértékeredet (ld. 2.21), illetve az ekealja (ld. 4.24) vizsgálatánál már részletesebben foglalkoztam, itt csak ennyit. Amikor a magyarság a VIII-IX. században a bolgár-törököktől a földművelést megismerte,

247 azok a könnyű túróekét használták.

248 Ezzel az ekével az egységnyi idő alatt nagyobb területet szánthattak fel, mint a nehezebb — és több igás — ágyekével, amelyet a keleti szlávoktól ismerhettünk meg a IX—X. században.

249 Végül: a mennyiség függ természetesen a felszántott föld minőségétől is. - Nem vállalkozhatom arra, hogy az említett magyarázatokon kívül a hold szó földmérték jelentés-kialakulásának időpontját pontosan megállapítsam, csupán figyelmeztetni kívánok arra, hogy még a terminológiánál is csak fenntartással lehet elfogadni az idézett — és közkeletű — meghatározást. Megemlítem, bár másutt részletesebben foglalkozom vele (ld. 4.21), hogy a hold szavunk nemcsak a jugerum vulgo szava volt, vagyis a holdat latinul — legalábbis a XVI. században — kivételesen másként is nevezték. Bicske stb. keltezetlen, de a XVI. század elején készült jobbágynévsora végén olvasható: „plusquam centum sulcos wlgo holdfelde."

2 5 0 Vagyis a sulcost nem az egyébként szokásos barázda jelentésben használták. De csak akkor nem, ha a vulgo szó a sulcosra vonatkozik. Ha viszont mennyiség jelzővel együtt értendő, akkor az azt jelenti, hogy kb. 100 barázda egyenlő egy hold földdel. És erről van szó (ld. 4.21). E földmérték hazai német nevének első előfordulását Sopron város 1379. évi okleveléből ismerjük „ywchart" alakban.

251 A jeuch alakot elsőnek 1474-ből ismerjük, szintén Sopronból 2 52 A XVI. században aztán ez a Joch-alak az általános.