Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
1450-1500 között felhasznált papírokhoz hasonló. írása, stílusa 1460-80 között jellegzetes. A feljegyzés javarészt Fyas Lőrinc javaira vonatkozik, de szerepel benne Fyas István is (háza, birtokrésze), továbbá: vashámor, mely Fyas Lőrincé volt, de a feljegyzés idejében a gubernátor és a jekelfalusi nemesek bírják. Ez a gubernátor nem lehet Hunyadi János mint kormányzó, mert egyrészt ha a kortárs ír róla, legalább a dominust leírta volna, de nem tette, másrészt nincs tudomásunk arról, hogy Hunyadinak a Szepességben birtoka lett volna, s az is furcsa lenne, ha másokkal közösen bír egy vashámort, végül pedig Hunyadi 1453 elejéig volt kormányzó, ilyen korai pedig ez az oklevél — más adatok alapján ítélve (ld. itt később) — nem lehet. Valószínűbb, hogy a szepesi káptalan commendatariusa, beneficiariusa ez a gubernátor, vagy esetleg Szapolyai Imre, a boszniai gubernátor, aki szepesi gróf is volt. A Fyas család genealógiáját e korból nem ismerjük. Fyas Lőrincre nem sikerült adatot találnom. Fyas Istvánra azonban igen. Szerepel 1471-ben 92 és 1479-ben, 93 Fyas Istvánná pedig 1486-ban, de nem említik, hogy özvegy. 94 Csánki szerint Jakabfalva és Szentmargita, vagyis Margitfalva Szepes megyében, Krompachtól délre feküdt, a Jekelfalusy család bírta, továbbá: a Fyas család azonos a Jekelfalusy családdal. 9 5 Ennek leszármazását azonban csak a XVII. századból ismerjük. 96 A sorolt adatok alapján úgy vélem, hogy a feljegyzést 1460-80 körül írhatták. Ami a magyar nevet, a vulgo szót illeti, az kétségtelenül akalya, nem olvasási hiba, ellenőriztettem. Lehetne íráshiba is, vagy az ekealja, vagy az ekélye elírása, de az utóbbi esetben hiányzik előle még a király szó is, s a kettős hiba együtt nem valószínű. De lehet fonetikus írás, kis hibával, s ez a valószínűbb. Az eke szó ugyanis az akkori népnyelvi ejtésben éké lehetett [a török örökség (áká7) valamelyes módosulásaként]. Az írnok a zárt e-t a-nak értette (tehát aka), s mivel a második betű torlódott a következő szó (alja) első betűjével, ezt kihagyta - a kimondásnál is jól figyelni kell a felismeréséhez —, s így keletkezhetett az ekealjából akalya. E szó az oklevélszótárban nem található, Szamotáék nem ismerték. A történeti-etimológiai szótár az eke címszó 2. jelentésénél említi: „ekealja mint régi földmérték", 1639. évszámmal, a Hármaskönyv második, debreceni kiadásának esztendejével, mert az adatot a nyelvtörténeti szótárból vették (írhatott volna 15 65-öt is, az első kiadás évét, ezt, a Weres Balázs-fordítást adja a későbbi is, ld. 4.24.3). S a szótár a jelentés magyarázataként azt írja: „a 2. jelentése az ekeföld, akkora földterület, amekkorát egy ekével meghatározott idő alatt fel lehet szántani kifejezésből keletkezhetett jelentés apadással". Én hozzáteszem: mint ahogyan a kaszaalja is keletkezett (részletesen ld. 4.30). Az eke szó első előfordulását e szótár 1358-ból ismeri Csánki alapján, a Küküllő magyei Kysekemezeu helységnév formájában, köznévi szóként pedig 1395-ből. Balassa is ezen adatokat veszi át. 97 Igazán sajnálatos azonban, hogy amikor az „eke és részeinek magyar szókincsé"-vel igen részletesen foglalkozik, 9 8 megelégedett azzal, hogy „levéltári anyagból viszonylag kevés adatot" használ. 9 9 És ugyancsak sajnálatos, hogy e vizsgálatokból az ekealja kifejezést elhagyta, illetve hogy az eke kettős jelentésével a magyar terminológiánál egyáltalán nem foglalkozott. Megállapításai azonban még így is támogatják az aratrum-jelentéssel kapcsolatban tett előző feltételezéseimet,
