Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
a mértéknevet vettük át, nagyság nélkül, illetve a kb. könyöknyi nagyságú mértéket neveztük el így? De miért és mikor? Vagy pedig helytelen a rőf etimológiája? Nézzük előbb, mi a helyzet a Schiene szónál, amelyik eredetileg nem jelentett mértéket. — Kétségtelen, hogy a mérték jelentésnek német, illetve német nyelvű területen kellett kialakulnia. Külföldön ez nem valószínű, mert nincs tudomásunk arról, hogy ott mérték jelentése lett volna. A hazai németség alakította tehát ki, megalkotva egyúttal a nagyságot is, és aztán e mértéket vettük át nevestül, de azt singre alakítva? Vagy pedig fordítva? Német nyelvű polgáraink a magyarságnál — esetleg már az őshazában vagy később a királyi rendszerben — kialakult mértéket nem tudván mit kezdeni a magyar, feltehetően kar, könyök névvel — a keskeny, lapos, rúd alakú mértéket alakjáról Schiene-nek nevezték el? És azután ezt a nevet „magyarosítottuk" mi, de ugyanakkor kialakítottuk a rőf szót is? — Vizsgáljuk meg e szavak előfordulásait. Sing szavunk először az 1400—1410 körül kelt schlágli szójegyzékben szerepel. Találkozunk vele a közel egyidőben, az 1400-as évek elején fordított és 1466-ban lemásolt ún. Müncheni-kódexben (Újszövetségben), a cubitus fordításaként seng alakban. 525 Aztán 1508-tól kezdve - a század végéig - a vallásos irodalomban szerepel, seng alakban. 526 1528-tól kezdve pedig - az egész századon át - seng, illetve sing ortográfíával szerepel - de vegyesen a rőffel - a posztószámadásokban. 52 7 A sing alak először 1551-ben fordul elő egy Nádasdy missilisben, egyúttal jó ízelítő a terminológiai nehézségekhez: egy kútban a víz mélysége „ 3^2 mensuras w[ulg]o öli id est vlnas vei cubitos singh 10^2 ". s 2 8 Vagyis az ulna és a cubitus egyaránt singet jelent, de olyant, amelyik kisebb az ölnél (Va-a). Viszont Weres Balázs az 1565. évi Tripartitum fordításában rögvest tetézi a problémát, mert Werbőczi közismert „mensuram sive ulnam regálém" szövegét „Az Kyraly syng awagy eol" fordításban adja vissza. 5 2 9 És ezt veszi át Heltai a kolozsvári kiadásban: „Az király singereol auagy eolreol." 530 Vagyis a sing és az öl egyazon mértéknek — az ulna-nak - két magyar neve. És valószínűleg erről a singről van szó, amikor egy XVI. század végi osztálynál királyi singgel mérik, illetve határozzák meg a szőlőföld nagyságát. 5 31 Hazai latin szótárainkban a cubitusnak könyök, rőt, smg jelentése van, csak a schlágliben találjuk a cubitus mensura kifejezésnek „ewl",jelentését, a cubitus magában ott is „kenek". Calepinus viszont az ulna-t „oel, sing" szavakkal adja - persze, nem tudhatjuk, hogy a két szó közötti vesszőt hogyan értelmezzük -, és csak a cubitalis összetételekben használja a sing kifejezést, a cubitus fordítása viszont „koenyek, kar". Szikszai pedig sing szóval fordítja a mértéknél sorolt „vlna, cubitus" szavakat, ám a vessző itt is problematikus lehet. A rőf szavunkkal 1243-ban találkozunk először Esztergomban, egy ház nagyságának meghatározásánál: „ . . . cubitorum qui uulgo appellatur Reyf", 532 majd 1255-ben ugyanott hasonló alkalommal: „ulna de vico, qui uulgo Reyf vocitatur", végül 1299-ben ismét Esztergomban háznagyságnál: „mensure cubiti wlgariter Reyf dicti." 5 3 3 Kérdés, hogyan értelmezzük ezen adatokat? A közismerten rőfnek nevezett rövidebb, vagy pedig az előbb említett német eredetű, sokkal nagyobb mérték ez? A kérdést viszonylat könnyen megválaszolhatjuk. 8* 115
