Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
A latin szöveget ott idéztem, itt csak fordítását adom, s emlékeztetőül megjegyzem, hogy nem mindegyik estimációban szerepelt az erdőöl. Az elsőnek idézett 1467. évi estimáció szövege többféleként fordítható, én a harmadiknak idézett estimáció-szöveg értelmében így: az erdőöl ember termetének nagysága felemelt kezekkel. A másodiknak idézett, 1467-71 közt keltezett estimációban: az erdőöl egy ember hossza felemelt kezekkel. A harmadik, 1467—71 körüli, Kovachich-féle estimáció-másolatban: az erdőöl egy nagy ember hossza felemelt kezekkel. Az ötödik, 1476. évi Nyirkállói-Magyi estimációban: az erdőöl egy ember teljes hossza felemelt kezekkel, így az 1470—86. évi somogyvári becsüben is. A hatodik, az 1488. évi törvénykiadásban közölt estimációban, egyúttal mint végleges, hiteles, hivatalos szöveg: az erdőöl egy ember teljes hossza felemelt kezekkel. A Werbőczi-féle estimációban azonban már nincs benne, s ez arra utalhat, hogy ez időre az erdőöl már nem dívott mint országos mérték. Az erdőölnek az estimációkban leírt nagyságmeghatározása azonban eltér a köztudottól. Ez utóbbi szerint ugyanis az öl nagyságát az oldalt kiterjesztett - kitárt — két kar ujjhegyei közötti távolság adja. így határozták meg a görögöknél, 3 3 6 és így nálunk Maróthi 1743-ban: „jó magas embernek az öle mikor kezeit keféié egyenesen kiterjeszti", és hozzáteszi: „mellyel mindenkor meg-egyez az embernek magassága." 337 Melyik a helyes meghatározás? Az estimaciók idézett latin szövegei egyértelműen az ember alakjának nagyságáról, testhosszáról, teljes hosszáról (tehát függőleges irányú kiterjedésről) beszélnek mint egyik meghatározásról, és kiegészítik a másikkal: manus sursum levando. Ez utóbbit esetleg értelmezhetnénk úgy, hogy karjait felemeli - de oldalt, vállmagasságig, vagyis kitárja. így kerülhetnénk az előbbi meghatározáshoz. Csakhogy ez vízszintes irány, így nem egészítheti ki az előbbi függőleges irányt. Ha viszont ez nem kiegészítés, hanem az előbbi meghatározás magyarázata, akkor a latin szövegbe beiktatták volna: ,4d est". Emellett nem használták volna a sursum szót - amelyik fel, felfelé jelentésű - és nem a levő igét, amelyik emel jelentésű, hanem az extendo, expendo igét, és a manus helyett inkább brachium vagy cubitus kifejezést, vagyis kart. Tehát a „levando manus sursum" meghatározás magyarul csak úgy értelmezhető, hogy ez az ember testmagassága, kiegészítve a felemelt kezével (Bónis is így értelmezi 338 ), semmiképpen sem úgy, hogy ez a testmagasság, illetve a kiterjesztett két kar. A két meghatározás közötti ellentmondást a következő magyarázza. A Maróthi-féle öl a bécsi öl, s ennek, mint a görög ölnek is, a nagysága - kerekítve — 1,8 m, és ezt a nagyságot a kitárt két kar, illetve a testmagasság tényleg jelölheti. Viszont az estimációkban jelölt erdőöl ennél jóval nagyobb volt (ld. később): kiterjesztett kezekkel nem, csak felemelt kézzel lehetett jelölni. Kérdés marad, hogy az ilyen nagyságú mértéket a magyarban miért nevezték ölnek? Úgy köztudott, hogy az öl az öleléssel, illetve az ölelésre kitárt két karral kapcsolatos, így tárgyalja Velcsovné is. 3 3 9 Felemelt kezekkel azonban nem lehet ölelni. Mi a helyzet?
