Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
A mondottak alapján kétségbe vonom azt, hogy a királyi öl nagyságát ez időszakban módosították volna, sőt, hogy a királyi mértékrendszerre vonatkozó bármilyen új rendelkezést hoztak volna. Mit jelent tehát ez a „de novo ordinatas" kifejezés, vagy az „ordináta" a helyes? Csak arról lehet szó, hogy a „de novo ordinatas" kifejezés, így a megyei oklevél szövege a helyes, ez az ulnára vonatkozik, mégpedig a Zsigmond-féle budai ulnára, vagyis rőfre. S ezt a megállapítást támogatja a metrikus adat is, a 120 m-es vadászháló alkalmasabb eszköz a 600 m-esnél. S hogy ez időpont után nem volt módosító rendelkezés, azt a mérésügynél már megvizsgáltam (ld. 2.41). így véleményem szerint a királyi öl nagysága a XV—XVI. században is akkora volt, amekkorát az ősi, az István-féle etalon rögzített. Ez az etalon vagy hiteles másolata a XVIII. század legelején még meg kellett legyen, ha akkor esetleg nem is éppen Pozsonyban, de valamilyen hivatalos helyen. Ugyanis az Újraszerzeményezési Bizottság egyik ügyének intézése során a Budai Kamarai Adminisztráció az 1702-ben kelt jelentésében egyrészt lerajzolta, Werbőczire hivatkozva, a királyi araszt, amelynek tizenhatszorosa adja a királyi ölet, másrészt — nyilván a nagyobb pontosság kedvéért — vörös pecsét viasszal ragasztva mellékelt egy, az 1 királyi öl pontos hosszúságát a két végén csomóval határolt zsinórt is. Az ügyet már publikáltuk ugyan, 316 de fontossága miatt az irat vonatkozó részét ismét közlöm: „isthac mensura in margine hoc consignante juxta Corpus Juris Hungarici Tripartiti partém fol. 68. sedecies sumpta, die beyliegende vlna regalis, crafft welcher ein jedes Erdreichs Joch in die Läng 72, nach der Breüthen aber 12 auszmachen, mithin ein gantzes Joch dergleichen vlnas regales tarn quo ad longitudinem, quam latitudinem in toto 864 ausztragen thut." De mint a publikációban bizonyítottuk, e zsinór nagyságát nem az arasz alapján, hanem csakis egy etalonról állapíthatták meg. A publikáció idejében még nem foglalkoztam e kérdéssel, az előbbiekben ismertetett adatokat csak azután tártam fel, így akkor még nem, most már viszont a közöltek szerint egyrészt állíthatom azt, hogy a királyi ölnek volt etalonja — a XI. századtól a XIV. századig bizonyítottan —, másrészt pedig nagyobb nyomatékkal feltételezhetem azt, hogy ez az etalon vagy hiteles másolata megfelelő hivatalos helyen továbbra is létezhetett, és 1702-ben még ténylegesen meg is lehetett. Vagyis: a királyi hosszmérték-rendszernek 600 éven át volt alap-etalonja, és ez a királyi ölé volt. Továbbá: csak másodlagos az 1488-ban nyomtatásban is rögzített, egyúttal így publikált királyi arasz-etalon. E részlet lezárásaként megjegyzem, hogy ez az öl-etalon később is létezhetett valamilyen hivatalos helyen, mert még 1767-ben is mértek földet királyi öllel (secundum ulna regálém mensurando) Nagyköcskön. 31 7 Ezen nem közönséges tárgyi emléknek köszönhetjük tehát azt, hogy a királyi öl pontos nagyságát kétségtelen hitelességgel megállapíthattuk, és nem kényszerülünk kísérletezni a különféle helyeken szereplő királyi arasz tizenhatszoros szorzataival. Sőt, az arasz pontos nagyságát is ennek alapján állapíthattuk meg. 318 Ezen adatok természetesen érvénytelenítik valamennyi korábbi próbálkozás adatait (ld. 3.21.1 is), ezért feleslegesnek tartom ezeket felsorolni, és csak mint érdekességet említem meg, hogy
