Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
Kérdés azonban, hogy ez az öl-etalon honnan származott? A választ megkapjuk a Veszprémi káptalan 1372. évi okleveléből. Haraszt felmérése alkalmával az egyik fél — Pál apát - kételkedett a mérés, illetve a mérőkötél helyességében, mire a másik fél Péter mester - megjegyezte: „si mensuram ambiguitatis propulsivam et certam idem dominus abbas habere voluerit, ex tunc hominem suum cum homine eiusdem magistri in Albam Regálém pro apportanda! mensura per Sanctum Stephanum regem derelictam et constitutam deberet destinare", más mérést nem fogad el. Az apát azonban erre nem vállalkozott, mert a kirendelt embereket annyi ideig nem tudta volna fizetni. 302 Tehát 1372-ben Székesfehérvárott meg kellett lennie annak az ős-etalonnak melyet István király állapított meg és hagyományozott, s ez természetesen a király öl etalonja. Az adat azt is bizonyítja, hogy ez a tény köztudott volt, és hogy e mértékről mindenki hiteles másolatot kaphatott. Hogy tényleg Istvántól származott, abban lehet kételkedni, én részletesen kifejtett (ld. 2.21,1) indokaim alapján nem kételkedem benne. Hogy ezt az öl-etalont miért Székesfehérváron tartották, magyarázni nem kell. Azt viszont illenék, hogy a városon' belül hol őrizték. Adatunk nincs, csak feltevéseink. Valószínűleg a bazilikában, a királyi kincstárban őrizték, a prépostság, illetve a káptalan kezelésében, hisz ez utóbbit éppen azért alapította István 1006-ben, hogy a bazilikában elhelyezett nemzeti és egyházi kincseknek gondját viselje. 30 3 Közéjük sorolhatott az öl-etalon is. Az is logikusnak tűnik, hogy az esetenként kért másolatot a káptalan adta ki, annak hitelességét ő biztosította. Valószínű az is, hogy ez az etalon — a kincstárral és levéltárral együtt - a török idők alatt elkallódott, elpusztult. 304 Nem valószínű az, hogy a királyi ölnek etalonnal rögzített hiteles nagyságát később megváltoztatták volna, de nem lehetetlen. Van ugyanis egy olyan adatunk, amelyik e témakörben komoly problémát okoz. Az adat egy vadász-, pontosabban szarvasháló kölcsönzésére vonatkozó 1448. évi oklevélben szerepel. Az a viszonylag ritka helyzet adódik, hogy egy ilyen jelentéktelen ügyről három oklevél is fennmaradt. De lássuk az okleveleket! Az első Pálóczi László országbíró 1448. május 30-án kelt, a Garamszentbenedeki konventhez intézett vizsgálati parancsa, de sajnos csonka, egérrágott, éspedig; olyan szerencsétlenül, hogy a szövegből a döntő szó vége hiányzik. A témát érintő részből ez maradt: „ . . . continentia ducentas wlnas regalis mensure de nouo ordin ... " 305 A másik oklevél a Nyitrai káptalan 1448. július 18-án kelt, a panasz helyességét megerősítő jelentése, átírva benne az országbíró parancslevelét, s ebben a vonatkozó szöveg ez: „duo recia ceruorum continentia ducentas vlnas Regalis mensure de nouo ordináta." 306 A harmadik oklevél pedig Nyitra megye 1448. július 25-én kelt vonatkozó hasonló jelentése, s ebben a szöveg ez: „duo Recia ceruorum continentia ducentas wlnas Regalis mensure de nouo ordinatas." 307 Kérdés tehát, hogy a „de novo ordináta" vagy „de novo ordinatas" mire vonatkozik: a recia-ra vagy az ulna-ra? Mindkét jelentő oklevél szóról szóra átírta a vizsgálati parancsot tartalmazó oklevelet. Az eredeti parancs csak a harmadik vizsgáló szervhez intézett szövegben van meg, de csonkán, a konvent jelentése viszont nem maradt ránk. így azt már ma nem tudjuk eldönteni, hogy az országbíró oklevelében „ordináta" vagy „ordinatas" szerepelt. Az viszont kétségtelen, hogy vagy a megye vagy a káptalan írnoka hibázott.
