Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

De melyik? Ugyanis kettő volt: nagy- és kismér föld. A nagy mérföldre első adatunk az Egri káptalan 1355. évi oklevelében olvasható: „de longitudinem ... ad quatuor magna miliaria ... se extendit."

205 A másik forrásunk 1557-ből a Nyitra-Galgóc távolságot közli: „Postae hac non currunt, sed est illorum aliud iter versus Galgoc, distans bis ad 2 grandia miliaria".

206 A két helység távolsága Fényesnél 2,5 mérföld, Lipszky térképén légvonalban 3 magyar mérföld, ami - kerekítve - 25 000 m. S mivel a légvonalnál rövidebb út nincs, az említett 2 nagymérföld ennél csak hosszabb lehet, rövidebb nem, így a légvonalnál maradva kb. 12 500 m lenne az 1 nagymérföld. Ilyen nagyságú mérföld azonban az újkorban sincs, legnagyobb a norvég postamérföld: 11 295 m, utána a svéd mérföld: 10 688,4 m 2 o 7 viszont ez a becsült mérföldnagyság másfélszerese az előbbiekben becsült magyar mérföld nagyságának. Ez a látszat, s mi a valóság? ! A kismérföldről még ennyit sem tudunk. Egyetlen adatunk a Pozsonyi káptalan Somorjára vonatkozó 1522. évi oklevelében van: „quasi per unum paruum miliare térre uenissent".

208 Mivoltát találgatni lehetne, kellő fantáziával sokféle lehetőséget sorolhatnánk fel, de nincs értelme. Valószínű azonban, hogy a nagymérföld volt a magyar mérföld — 8000 m körül —, a kismérföld ennél csak rövidebb lehetett. A német mérföld első adata speciális mértékre vonatkozik. A III. András által a torockói német bányászoknak adott privilégiumban szerepel: „ad distantiam unius rastae".

209 Az oklevél azonban Paulinyi Oszkár szerint, az ott leírt állapotok alapján ítélve, XIV. századi hamisítvány.

210 E század azonban már bizonyos, mert I. Károly 1325. évi Offenbányának adott privilégiumában olvasható: „ad . .. quantitatem unius et dimidie raste" rendelkeznek a földdel a bánya körül, és a későbbiekben ebből támadt perlekedésnek köszönhetjük azt a felvilágosítást, amit ez üggyel kapcsolatban Szentgyörgyi és Bazini Péter országbíró mint erdélyi vajda, 1505. évi oklevelében leírt: „neque quid rasta significaret aut quantam térre quantitatem includeret, Latina pariter et Greca lingua nusquam cognosceret".

211 Vagyis ezt a rastát nálunk nem használták, latin, görög nevét sem ismerik. Javítsuk a megállapítást: általában. Kivételesen ugyanis és inkább német nyelvterületen, dívott. Pl. Bebek István országbíró 1366. évi oklevele szerint Daut (Dávod) és Gara „in vna leuca seu rasta" fekszenek.

212 Szerepel a XV. századi budai jogkönyvben is, méghozzá viszonyszámmal: „eyn raest aber czwo meyllen .. . der rast ader der czwoen meilen",

213 vagyis 1 rasta = 2 mérföld, s az utóbbi éppen a viszonyítás alapján feltételezhetően magyar mérföld. A rasta egyébként ősi germán útmérték volt, egy-egy pihenő közötti utat jelölt,

214 később kialakult nagysága 13 500 láb.

215 A rendes német mérföldre csak a XVI. századból van adatunk. Az első 1530-ból való, mely szerint Buda „XXXII praelongis germanici miliaria a Vienneis".

216 A következő Puechler adata: míg az itáliai, illetve római mérföld 1000 kettőslépés (passus), addig 1 német mérföld (meil) = 35 stádium (gewanten weg) = 4500 kettőslépés (schritt) = 7500 lépés (gridt) = 15 000 rőf (daumelen) = 22 500 láb (schuh) = = 90 000 tenyér (handbrait),

217 ami az általa adott, s a lábnál etalonban is közölt adat szerint 6660 m-nek felel meg. És még három — már tárgyalt — adat: Mayr szerint