Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

1. BEVEZETÉS

1.1 CÉLKITŰZÉS, TÁRGY A lényeget tekintve Galilei közismert programja — „Ami számítható, azt számítsad ki, ami mérhető, azt mérjed meg, és ami nem mérhető, azt próbáljad mérhetővé tenni" — jelen vállalkozásom célkitűzése és tárgya, a műben körülhatárolt területre szűkítve. A történeti Magyarországon a XVI. század végéig alkalmazott hossz- és földmértékek feltárása, számbavétele, mérhetővé tétele — vagyis metrikus értékeinek meghatározása — azonban egyúttal kimerészkedés olyan terület felkutatására, amelyet teljességre törekvőén külföldön sem próbáltak feltárni. Vállalnom kellett az ezzel járó következményeket. A tárgyalt korszakban - amelyet egyesek egyébként is sötétnek mondanak — ezen a területen különösen elborít mindent az ismeretlenség köde. A nem ismerés aztán sok tévhitet szül, közülük néhány az irodalomban kézről kézre adva szaporodott tovább. E szempontból elsősorban a mezőgazdaságtörténet mozog ingoványon. Egyrészt nem ismeri a feudális korszak valamennyi mértékét, másrészt pedig amit ismer, rosszul ismeri: tájékozatlan a történeti mértékek metrikus értékeiben. Enélkül pedig a vonatkozó adatokat nem lehet a való helyére tenni. A történész által rajzolt kép így torzítja a valóságot és hamis ismeretet teremtve még jobban homályba burkolja a múltat. Aki pedig egyszer fennakadt a kételkedés rostáján, hamar eljut arra a következtetésre, hogy nemcsak a mezőgazdaság története, hanem a történelem egésze ingatag talajon áll, ha a gazdasági alapot e problémakörben is valójában nem ismeri meg. Ha feltételezések és nem tények, sőt ami még rosszabb, tényeknek kikiáltott feltételezések pótolják a valóságot. Hiányzik tehát a történeti metrología mint történeti forrástudomány, még inkább mint ténylegesen művelt kutatási terület. E hiány pótlására próbálkozom e munkával megtenni az első lépéseket. Más témakörrel, technikatörténettel — elsősorban papírtörténettel — foglalkozván, viszonylag későn, először a 200 éves gabonaminták kapcsán 1963-ban,

1 majd 1964—66-ban malomtörténeti kutatásaim során

2 találkoztam a problémával. A döntő indítékot e terület feltárására azonban 1966-ban akkor kaptam, amikor Maksay Ferenc kartársam levéltárrendezés közben megtalálta a királyi öl etalonmásolatát,

3 és az eladdig szórványosan gyűjtött mértéktörténeti adatoknak rendszeres kutatásához kezdtem. E tárgykörben való kezdeti tájékozódás után megkíséreltem rangsorolni a feladatokat. Úgy találtam, hogy az űrmértékek kutatása rendkívül fontos ugyan, de erre vonatkozó szórványadatok már találhatók az irodalomban, e téma részletes feltárása pedig rendkívül időigényes is, a földmértékek rendszeres feltárásához viszont - amelyekkel