Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

szokásos öllel 30 m lenne .Az utóbbira hajlok. Megjegyzendő: kivételes, hogy mensura-nak nevezik a kötelet, mert hogy az, és nem rúd, az a hosszúság alapján indokolt. A Nyitrai káptalan 1388. évi oklevele szerint Desert „quidem funis longitudo ad sedecim brachia unius magni hominis et unam urnám" osztják.

113 összetett nagyságú, helyinek ítélhető eszköz ez is. Sajnos a nagyságmeghatározás, és e fogalmazás alapján — ti. a brachium így kart jelent — rőfről van szó, az ulna tehát öl. így a 16 rőf és 1 öl nagyságú mérőkötél kb. — királyi mérték szerint — 13 m lehetett. Megjegyzendő, hogy ha a helyi rőf esetleg nagyobb is volt a királyinál, az öl viszont csak és lényegesen kisebb lehetett, így a nagyság nem sokat változhat. A Pécsi káptalan, sajnos csonka, 1400 elejére datálható, Geredére vonatkozó oklevelében „funiculi 25 lúnas pannicidorum" mérnek.

114 A közönséges gyakorlat szerint a posztórőf volt az általános. A hazai rőf átlagos nagysága 65 cm (ld. 3.30), így ez a mérőkötél kb. lóm lehetett, királyi mértékkel 15 m lenne. A Veszprémi káptalan 1411. évi oklevele szerint Arácsot „cum funiculus decem et octo mensurarum, ad longitudinem ianue ecclesie ipsarum parochialis" osztották.

115 Az arácsi helyi öl kb. 2 m lehetett (ld. 3.29.7), így ez a 18 öles mérőkötél kb. 36 m volt. A Leleszi konvent 1454. évi divisionális oklevelében különféle nagyságú mérőkötél fordul elő. Sztárán a szántót „idemque funiculum septuaginta ulnas faciens", Nagygesen a szántót „unaqua corda facérét sexaginta et unam ulnas", Vajtinán a szántót „unaquaque corda sexaginta duas ulnas facines", Wynnán pedig a szőlőt „unaquaque corda semper quadraginta sex ulnas" nagyságú kötéllel mérték.

116 Az ulna ez esetben rőf jelentésű, mert öl esetében még a legkisebb, a szokásos öllel is 131 m lenne a leghosszabb kötél, amely kezelhetetlen nagyság. így — sorba szedve a köteleket, s királyi mérték szerint becsülve - a 70 rőfös kb. 44 m, a 62 rőfös 39 m, a 61 rőfös 38 m, a 46 rőfös pedig 29 m hosszú lehetett. Az adatokból viszont, egy és más következik. Egyrészt jó példát kaptunk arra, hogy a művelési ág befolyásolja a mérőkötél nagyságát. A szőlő földmérték-egysége (ld. 4.45) általában kisebb volt, mint a szántóé (ld. 4.43), rövidebb kötelet használtak a méréshez. És dokumentálja a forrás azt is, hogy a helyi adottságok szintén alakították a kötél nagyságát, illetve a helyi mérőkötelekről lehet szó. Az Erdélyi káptalan 1500 körül kelt oklevelében a Küküllő megyei Királyfalva felosztását úgy sorolják fel, hogy minden résznél megadják a vonatkozó terület hosszát és szélességét mérőkötélben (corda), nagyságát pedig királyi holdban (jugera regalis), részletesen ott foglalkozom az adatokkal (ld. 4.27.3), itt csak elővételezve annyit, hogy ez a mérőkötél 12 királyi öl — a királyi hold szélessége, így ennek méréséhez alkalmas nagyság -, tehát 37,51 m hosszú volt. A Pozsegai káptalan 1524. évi Jelsavecet illető oklevele szerint: „quamlibet funem 100 cubitos mensurando".

117 A váltó számnagyság mutatja, hogy a cubitus itt rőf jelentésű, így kb. - királyi mérték szerint — 63 m. Egyúttal adalék arra, hogy a horvát területen nemcsak a szokásos mérőkötelet használták. Pápa város 1555. évi, Nádasdy-féle felmérésének feljegyzését a királyi lábnál (ld. 325) és a kettőslépésnél (ld. 3.26) részletesen tárgyalom, itt csak a kötélre vonatkozó