Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

nagysága (ld. később) inkább a zsineg, zsinór nevet indokolná, mint a kötelet. Kötél szavunk ugyanis — növényi anyagból csavart vagy font — vastagabb eszköz neve, ebből a hosszabb darabnak komoly súlya van, és nehezen is kezelhető, tehát mérésre nem alkalmas. A későbbiek bizonyítják, e mérőeszköz — s mérték — vékony „kötél", vagyis zsineg, zsinór volt. Mivel azonban a kor magyar terminológiája a kötél szót használja, ennél maradtam. Hazai latin szótárainkban chorda, corda, fonis, funiculus, funis, funus, zona, a besztercei szójegyzékben vinculum is, kötél, madzag, zsinór általános jelentéssel. Mérőeszközként Páriz-Pápai (chorda = kert vagy föld mérő sinor), Bartal (zona = mérő zsineg), Finály (funiculus = mérő zsineg) említik, mértékként egyik sem. Okleveleinkben legkorábban funiculus, elsőnek 1208-ban mint földmérték (ld. 4.32, 4,39), hosszmértékként elsőnek 1253-ban

78 fordul elő. Ez a kifejezés a leggyakoribb a XVI. század végéig. Következőnek ligatura, először 1244-ben,

79 de ez ritkán használt név. Aztán funis, elsőnek 1255-ben,

80 ezt is általánosan használják a korszak végéig. A corda - így — elsőnek 1309-ben fordul elő,

81 ez sem gyakori. Ritka a zona is, elsőnek 1336-ban szerepel.

82 Kivételesen mensura-nak is nevezték, először 1381-ben.

83 Magyarul elsőnek személynévként fordul elő 1138-ban,

84 mértéknévként először 1322-ben szerepel mint „fueketel",

8 5 tehát földmérték (ld. 4.32), mivel azonban ez a mérőeszközből alakult, nyilván korábbi ez. önmagában mint „koetel", csak a XVI. században szerepel először.

86 Németül — schnur — először 1573-ban fordul elő.

87 A kötél nagyságénak, milyenségénele, esetleges mértékegység mivoltának problémájára indításnak azt az adatot idézem, amelyik mindhárom kérdésre ad valamelyes eligazítást. Pál országbíró Kereplye becsűjére vonatkozó két 1336. évi oklevelében is szerepel ez az adat. Az egyik oklevél csonka, ezért a másikból idézem: „easdem cum zona mensuracionis seu fune quam nos sub capite sigilli nostri in trapellum includendi ad ipsam mensuracionem duxerumus destinandam, quo ad latitudinem et longitudinem Jugerum mensurare voluissent", természetesen királyi mértékkel.

8 8 Vagyis: a pecsétfővel lezárt zacskóban (ld. később) küldött mérőeszközzel kellett a hold nagyságát kimérni. Megállapíthatjuk, hogy a zona és a funis azonos jelentésűek. Ez akkora, hogy egy trapellumban, vagyis az oklevélküldéshez használt — kb. 30 X 40 cm-es — zacskóban (ld. 3.29) belefért. E körülményből e zona, illetve funis vastagságára és hosszára következtethetünk. Kötél nemigen volt, inkább zsineg, és nagyon hosszú sem lehetett. Nyilvánvaló, hogy a királyi mértékrendszer valamelyik tagjának vagy annak többszörösét másolta, így tulajdonképpen mértékegység is volt. Mivel a mérendő tárgy (föld) nagy kiterjedésű, nyilvánvaló, hogy e mérőkötél minimálisan a legnagyobb királyi hosszmérték, vagyis az öl nagyságának megfelelő. Valószínű azonban, hogy nagyobb volt, mert ellenkezőleg a szövegben utaltak volna a királyi ölre, nem csupán mérőzonának nevezik. Mekkora lehetett? A királyi hold nagyságát kellett vele mérni, valószínű, hogy ehhez alkalmazták, a 12 X 72 öles alakhoz (ld. 4.27.3), illetve ahhoz, hogy ilyen alakot gyorsan, pontosan, mechanikusan lehessen mérni. így a 4, 12 vagy 24 királyi öles nagyság a logikus, több nem. A később ismertetendő kötélnagyságok, illetve viszonyszámaik ismeretében az utóbbi kettő, közülük is a 24 öl a valószínűbb —