Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

3.2 HOSSZMÉRTÉKEK A korszak hosszmértékei — láttuk — emberszabásúak, következőleg nemzetköziek — nevükben. Nagyságukban már változóak, lényegében a természet szabta törvény szerint. E nagy ságkülönbséget valójában akkor tapasztalhatjuk, ha az adatokat a mai nemzetközi mértékekhez viszonyítjuk, vagyis ha kiszámítjuk azok metrikus értékét. Az e korban alkalmazott hosszmértékek számbavételén kívül ez a legfontosabb teendő, ma már csak így mérhetünk e történeti mértékekkel. Ezért törekedtem a metrikus adatok pontos kiszámítására még akkor is, amikor csak tájékoztató érték megállapítására volt lehetőség. A hosszmértékeket — mint a bevezetőben említettem (ld. 1,4) — a mai ortográfiával írott magyar nevük betűrendjébe sorolva tárgyalom. Amennyiben többféle mértékrendszerhez tartoztak, törekedtem arra, hogy a mértékeken belül külön-külön tárgyaljam őket. A mértékek összefüggéseivel konkrétan a fejezetzáró összefoglalásban foglalkozom, általában pedig már tárgyaltam a 2. fejezetben. 3.21 ARASZ A görög rendszernek spithame néven a harmadik tagja; 12 ujj, illetve 3

\A láb nagyságú, azaz 23,16 cm-nek felel meg.

1 A római rendszerben spithama, dodrans néven ritkábban alkalmazott mérték; a későbbi időkben kerül oda, feltehetően görög hatásra, szintén 12 ujj nagyságnak, így 22,2 cm-nek felel meg, mert római ujj szerinti,

2 Puechler 1563-ban negyediknek ismerteti, palmus maior, spithama, dodrans, illetve fodere spann néven, 12 ujj (zwerchfinger), illetve 9 hüvelyk (zol) nagyságban,

3 ami viszonyszámai alapján 22,2 cm, vagyis a római nagyság. Az araszt német területeken később is használták, 8-10 hüvelyk, illetve 22-28 cm-es nagyságban.

4 Az osztrák mértékrendszerből viszont hiányzik ez a mérték. Hazai latin szótáraink közül Szikszai a mértékeknél adja arasz jelentését a spithama szónak, mellé téve viszont, hogy palmus minor, ami viszont tévedés (ld. 3.34), feltételezhetjük, hogy sajtóhiba. Verancsics és Bartal palmus, Páriz-Pápai, Márton és Finályi pedig spithama néven említik az araszt. Okleveleinkben e mértéknek spithama, dodrans megnevezését nem találjuk, csak a pálma, illetve palmus szó szerepel, következetlen előfordulásokkal. Persze maior jelző nélkül. Csak a XVI. században találtam kivételt, de akkor is a magnus jelzőt alkalmazták, így először 1520-ban.

5 Következőleg a szó értelmezésénél nehéz a konkrét vizsgálatot nélkülözni (ld. 3.34 is), és sok esetben még így is félreérthetnénk, ha nincs