Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
2. MÉRTÉKEK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
A helyi intézkedések kivétel nélkül a kereskedelmi mértékekre vonatkoznak. A dolog természetéből érthető, hogy e tárgyban kizárólag a törvényhatóságok, közülük is elsősorban a városok intézkedtek írásban, rendeletszerűen. Ez intézkedések tenorja általában nem annyira az egységesítés, mint inkább a hitelesítés, a hiteles mértékek köteleztetése és az ellenőrzés. — Mielőtt az idevágó adatszemlét közölném, ismételten fel kell hívnom a figyelmet az okleveles előfordulások esetlegességére (ld. 1.3) és arra, hogy a kérdést kizárólag témám szempontjából tárgyalom, a kereskedelmi mértékekre vonatkozó intézkedések közül - néhány általános kérdésen kívül — csak a rőföt is érintőek érdekelnek. Legkorábbi adatunk a XIII. századból való 4 de az is csak egy IV. Béla által 1268—70-ben megerősített Selmecbányái statútumban található, amelynek ugyan csak a XIV. századi német fordítását ismerjük, de ez kétségtelenül tanúskodik arról, hogy a XIII. század második felében ilyesmire már szükség volt, s így valószínű, hogy másutt is rendelkeztek róla. A rendtartás 4. pontja a kereskedelmi mértékeket az esküdtekkel ellenőrizteti; az 5. pont pedig a hamis mérték, rőf (Elln) és súly használatát tilalmazza; a vétkest az első esetben 1, a másodikban 2, a harmadik esetben már 10 márka büntetésre ítéli. 108 A XIV. századból is csak egy intézkedés ismeretes. Selmecbánya városnak a városi ölre, illetve a bányaölre (ld. 3.29.6/7) és a bányakötélre (ld. 3.24) vonatkozó rendelete ez, amely a kötelező használaton kívüli viszonyszámokat is közöl. 10 9 A XV. század első idevágó rendelete ugyancsak Selmecbányáé. Az 1402. évi statútum a bányamértékről, illetve a bányatelek nagyságáról intézkedik. 110 Zágráb város 1425. évi statútuma előírja, hogy a kereskedők igaz mértékkel, rőffel éljenek, s megtiltja, hogy a posztórőffel vásznat vagy vászonrőffel posztót mérjenek. 111 Trencsén város 1476. évi statútuma a mértékellenőrzést két esküdt feladatává teszi, akik választásuk után kötelesek a mértékeket a kereskedőknél, a rőföt pedig mind a kereskedőknél, mind a posztókészítőknél ellenőrizni. 112 Késmárk XV. századi statútuma az idegen kereskedőknek megtiltja a saját mérték, saját rőf használatát, a városét kell használniuk. 113 Pozsony város 1510 körüli statútuma igaz, hiteles mértékek, súlyok és rőf használatára kötelez mindenkit. 114 Buda város XV. századi jogkönyve a mértékekre vonatkozólag is több rendelkezést tartalmaz. Minket a mértékek évenkénti ellenőriztetésén kívül a rőfre vonatkozóak érdekelnek: bünteti a hamis mértékek — így a hamis rőfnek — használatát, az idegen kereskedőknek pedig megtiltja a saját mérték — a saját rőf — alkalmazását, s meghatározza, mely textíliákat szabad, illetve tilos rőf-szám árusítani. 115 Pozsony megye 1525. év körüli határozata egységesíteni törekszik, elrendelve a budai mérték használatát, de csupán megemlítem az intézkedést, mert csak űrmértékekről szól. 116 Sopron város 1525. évi statútuma előírja, hogy a mértékeket, rőföket hitelesíteni kell, csak az ilyeneket szabad használni. 117 Az 1528. évi statútuma már konkrétabban intézkedik: négy ellenőrt rendel — kettőt a tanácstól, kettőt a polgárok közül —, akik
