Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

2. MÉRTÉKEK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

2.4 MÉRÉSÜGY Néhány általános összefoglaló megjegyzés kell hogy indítsa ezt a fejezetrészt is, és ismételten hangsúlyoznom kell, kizárólag témám és időszakom szempontjából foglalkozom e kérdéssel. A mérésügy a mértékegységek, mértékrendszerek meghatározására, a mérőeszközök egységesítésére, hitelesítésére, ellenőrzésére, a mérés megvalósítására, szervezeti működésére vonatkozó ismeretek és tevékenységek összessége. Lényegében egyidős a méréssel, de csak a társadalmi fejlődés bizonyos fokán jelentkezik olyan mértékben, hogy központi intézkedések kell hogy szabályozzák ezt a területet, melyet mindenkor a sokféleség—egység jellemez, de a mozgás iránya, úgy tűnik, mindig az utóbbira mutat. Jóformán minden kultúrkorszak és ezen belül minden nemzet megteremti a maga mérésügyét, amelyek kölcsönhatásban is állnak egymással. Beszélhetünk tehát egyiptomi, babiloni, görög, római, együttesen ókori majd európai,

9 6 és ezen belül magyar mérésügyről, de csak századunkban jutottunk el arra a szintre, hogy a mérésügy elé a nemzetközi jelzőt is odatehetjük. A mérésügy azonban természetéből következőleg dinamikus, és ha horizontálisan statikus állapotba is kerül - teljesen nemzetközi lesz -, vertikálisan dinamikus marad. A világból mind többet akarunk megismerni, márpedig a világ megismerésének igen fontos eszköze a mérés. S mennél többet ismerünk a világból, annál több mértékre van szükségünk. így ez a dinamika ma már ismét a sokféleség felé hajtja a mérésügyet, amelyet tehát mindenkor — nemcsak a tárgyalt korszakban — az állandó mozgás jellemez. A mérésügy köznapi gyakorlata tehát mindig a hely és idő függvénye. 2.41 Korszakom mérésügyének hazai helyzetét nem mutathatom be sokkal részletesebben, mint magát a mérését. A források makacsul szűkszavúak. Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy a témát természetesen csak a hossz- és földmértékek szempontjából tárgyalhatom, mivel az adatok többsége - érthetően — az űrmértékekre és súlyokra vonatkozik. Viszont — ismétlem, mert lényeges — figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy a forráshiányból következő adathiány nem jelenti a tényleges gyakorlat hiányát. Az első okleveles előfordulás és általában az okleveles előfordulás esetleges (ld. 1.3), de az adatokisűrűsödése mégis a gyakorlat gyakoriságát igazolja. Korszakom társadalmi és gazdasági rendje következményeKént a mérésügy egyszerre központi és helyi probléma. Ki-ki a maga hatáskörében intézkedik: az uralkodó, a törvényhatóság, a földesúr. Intézkedésüket a szükség, az igény váltja ki: a kereskedelem, az ipar és a birtoklásrend—földművelés adott szintje, fejlettsége. Közülük a kereskedelem a legmozgékonyabb, így neki jut leggyakrabban szerep a mérésügyben.