Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

2. MÉRTÉKEK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

(első előfordulása 1227),kőhajítással (első előfordulása 1281), végül pedig ténylegesen csak becsléssel (első előfordulása 1281) állapították meg (ld. 3.4). A földmérésié — érthetően — már több az adatunk, mégsem annyi, hogy terjes képet rajzolhatnánk e mérési gyakorlatról. Mértékegységként valamennyi ismertetett földmérteket (ld. 4) alkalmazták, általában a művelési ágnak megfelelőt. Néhány azonban — elsősorban a hold és az ekealja, illetve a napszám is a mérőeszközből alakultak — a művelési ágtól függetlenülve, általános egységként is dívott. Előfordult azonban, hogy egyazon mérésnél többféle mértékegységet is alkalmaztak. Feltehetően a nagyságrend miatt, de nincs adatunk arra, hogy ezen egységek ténylegesen mértékrendszert alkottak volna. Elsőnek a XV. századból van ilyen információnk, de azért lehetett korábbi is e módszer. A Somogyi konvent Korpad osztására vonatkozó 1424. évi oklevelében hold és kötél a mértékegység.

21 Az 1525. évi horváth-szlavón liberjegyzékben három mérték szerepel: hold, kötél és likó.

22 Szabó György 1560 körüli földösszeírásában hold és rúd a mérték.

2 3 E mértékek nagyságsorrendje egyúttal esetlegesen mutathatja a mérési irányt is. A mérési irányt minden esetben a gyakorlat, a célszerűség szabta meg. Általában csak annyit mondhatok, hogy valamilyen mértékrendszerhez (ld. 2.24) tartozó egységeknél a földmérték esetében rendszerint a kisebb egységtől haladtak a nagyobb felé — tehát pl. holdról ekealjára —, a földmérésnél alkalmazott hosszmértéknél azonban fordítva: a meghatározott — az akkor és ott egységként kezelt — mérőkötéllel mértek először, aztán az öllel. Jól szemlélteti a módszert a Leleszi konvent Nagymihály osztására vonatkozó 1454. évi oklevele. Az egyik szőlőt 25 öles kötéllel mérik, „ubi autem térre longior seu latior fuisset quam corda, tunc eandem terram ulnis mensurassent, et easdem ulnas inter cordas numerassent",

24 vagyis a mérőkötelet lefektették, s ha a terület rövidebb volt, a különbséget öllel megmérték, és az eredményt a kötél hosszából, azaz a 25 ölből levonták; ha pedig az a kötélnél nagyobb volt, ugyancsak öllel megmérve, a kötél nagyságához az öl-számot hozzáadták. Ha valamely helyen többféle rendszerhez tartozó mértékegység dívott, eldöntötték, illetve meghatározták, melyiket használják. Rendszerint arról van szó, hogy királyi vagy helyi mértékrendszert alkalmaznak-e. E tényt az oklevelek gyakran feltüntetik, de nem mindig. Ez alapvetően a földmérés okától, így az oklevél fajtájától függ. A vonatkozó jelző hiánya azonban csupán annyit jelent: nem tartották szükségesnek feljegyzését, mert ez nyilvánvaló volt, tudták, milyen mértékről van szó. Első adatunk a helyi rendszert nevezi meg Kálmán Zoborra vonatkozó 1113. évi oklevelében.

2 5 A királyi rendszer megnevezését elsőnek 1198-ból ismerjük a Fehérvári keresztes konvent okleveléből.

26 A későbbiekben aztán, a hivatalos eljárásnál feltüntetik a századokon át szereplő sztereotip kifejezést: „mensura regali mensurando", vagyis királyi mértékkel mérendő. S ha mégsem, van, amikor megírják, milyen rendszerrel. így pl. az Esztergomi káptalan Chukarfaluara vonatkozó 1340. évi oklevelében: nem királyi, hanem pozsonyi mértékkel mérendő.

27 Előfordult az is, hogy a mérők helyi rendszert alkalmaztak, hivatalosan azonban ezt helytelenítették. így pl. I. Lajos Győrre vonatkozó 1343. évi oklevelében olvashatjuk: „non more pro vinciali sed