Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

7. MÉRTÉKNEVEK SZÓTÁRA

7.1 BEVEZETŐ Természetesen csak a tárgyalt - így a XVI. század végéig dívó hossz- és föld- - mértékek szerepelnek a szótárban, amelyik a kor forrásanyagának megfelelően magyar—latin-német nyelvű. Az előforduló egyéb (horvát, román, szlovák) szó olyan kevés, hogy nem választottam külön ezeket, hanem besoroltam a magyar terminológiához, annál is inkább, mert ezek többségénél a magyar megfelelő hiányzott is. - Szerkezete a felesleges ismétlések elkerülése érdekében a következő. A magyar résznél a mai ortográfiával írott mértéknevek betűrendjében valamennyi adatot közlöm. Mégpedig: először a hivatkozott szótárak latin (ületve német) megfelelőit (a németet kiegészítve a XVI. századi német aritmetikák anyagával) betűrendben, azután sorolom az okleveles anyagot a kor ortográfiájával, előbb a latin, majd a magyar (csak mértékjelentéseket), aztán a német (névelő nélkül), végül az egyéb nyelveket, az első okleveles előfordulás dátumával. A királyi, a szokásos és helyi rendszerek esetében azonban csak az első előfordulás terminológiáját közlöm. Akit a többi is érdekel, a korpuszban a vonatkozó mértéknél megtalálhatja. A latin, ületve a német részénél azonban már szövegkörnyezet nélkül csak a vonatkozó nevet sorolom betűrendben a magyar, ületve a magyar-latin névvel, jelezve, hogy szótár vagy oklevél anyaga. Alkalmazott rövidítéseim: e = első fele, fm = földmérték, h = horvát, hm = hosszmérték k = = körül, kiv = kivételes, 1 = latin, m = magyar, n — német, o = oklevél, r = ritkán, ro = román, sz = szótár, szlo = szlovák, űm = űrmérték.