Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

2. MÉRTÉKEK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

rozhattak más mértékegységet is és más módon (ld. 2.24.21, 2.24.31). A mérési gyakorlatban aztán e mintának a másolatát vagy az ennek alapján készített (a mérendő nagysághoz alkalmazott és a mérés körülményeihez legkönnyebben felhasználható) kisebb-nagyobb egységét megtestesítő mérőeszközt használtak. így jött létre két mesterséges mérőeszköz: a rúd és a kötél. Az utóbbi azonban általában csupán gyakorlati mérőeszköz maradt, etalonizált mértékegység lett. Problematikusabb a helyzet a földmértékeknél. Helyesebben fogalmazva: később lett az. Az ókor népei ugyanis területszámítással határozták meg a földnagyságot, vagyis nem föld-, hanem valódi területmértéket alkalmaztak. Az egységnyi földterület két kiterjedésének hosszmérték-etalonnal pontosan meghatározott egységnyi nagysága és az oldalviszonyok megállapítása biztosította a méretállandóságot, és ezzel egyúttal a mértékegység elvi etalonját is megalkották. Pl. az egyiptomi árura = 100 X 100 nagy rőf. Az alapmértéket szabályos osztással kisebb egységekre bontották, melyek segítségével már kisebb területeket is megmérhettek. Ezzel egyúttal megalkották a mértékrendszert is.

1 s A rómaiak azonban bevezették az újabb típust, a földmértéket: a iugerumot, melynek nagyságát a munkaigény, illetve a munkaegység határozta meg. A iugerum az egy igával, tehát egy ekével, egy nap alatt felszántható területnagyságot jelentette. Az így meghatározott mértékegység méretállandóságának biztosítása már nehéz volt. A változó adottságok miatt szükségképpen változott az egységnyi nagyság. Csak a tapasztalat és a szemmel való becslés ,kiérhetett", etalont nem alkothattak. Kezdetben nyilván nem is volt rá szükség. Amikor azonban a fejlődés ezt már igényelte, átvették — görög közvetítéssel - a területszámítási módszert, és a kettőt egyesítették. Meghatározták a munkaigény, illetve a munkaegység alapján létrejött iugerum kiterjedését és oldalviszonyát (120 X 240 láb). Ezzel ők is megalkották a földmérték-egység elvi etalonját. Mivel pedig így a földmértéket területmértékké alakították át, osztással több kisebb, illetve szorzással egy nagyobb egységet is létrehoztak, s megalkották a mértékrendszert.

1 6 Ez a római alapmérték, a iugerum hagyományozódott aztán Európa új népeire. Többfelé azonban az ősi értelemben, tehát mint földmértéket alkalmazták. Az elméleti etalon feledésbe merült. A iugerum ismét más és más földnagyságot jelölt. Szükségszerűen, hisz a körülmények, az adottságok, főleg az eketípus változásával változott a kapacitás, vagyis a felhasználható terület nagysága. Csak később következett be, hogy e népeknél is jelentkezett a pontos meghatározás igénye, és ők is alkalmazni kezdték újból a területszámítást (ld. 2.24). Hasonló a helyzet a később kialakult többféle, általában szintén a (föld-, munka-, eszköz- stb.) kapacitáson alapuló földmértéknél. Kezdetben nincs etalonjuk. A mértéktípusoknál tárgyalandó (ld. 2.23) módok szerint létrejött mértékegységek nagyságát a gyakorlati tapasztalat és a szemmel való becslés határozta meg. Nálunk is. Csak később alkalmaznak — de csak esetlegesen — hosszmérték segítségével területszámítást (ld. 2.3), és csak a királyi földmérték alapegysége, a hold részére alkotnak elméleti etalont (ld. 2.21.1,2.24.2).