Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

5. BEFEJEZÉS

5.1 ÁLTALÁBAN Seregszemlénknek végére értünk. Amit megismertünk, tanulságos. Meggyőződhettünk arról, hogy e korszak sötétnek nevezett mélysége, ha csak egy szálon függve, csupán kis mécsessel világítva is leereszkedünk, milyen csodálatos gazdagságot rejt. Kincseket, ha az embert becsülve megismerni akarjuk eleink életét. Az a kép azonban, amelyet a tárgyalt adatok mozaikjaiból összeállíthatunk, bármennyire színes is, de még mindig csak egy vonás a középkori ember arcképén, s az sincs befejezve. A mérő embert ismerhettük meg — részben. Az űrmérték használóját, a süly kezelőjét még nem. De így is tapasztalhattuk találékonyságát, amivel mérhetővé tette azt, aminek nagyságát ismerni akarta. Mértéket alkotott, s azt ha kellett, tovább alakította és mindig célszerűen. Ismeretkörének megfelelően élt mindig az adott lehetőségekkel. Sőt, némelykor elérte azt a magasságot, amelyikről csak most lépünk mi feljebb. A kor — fél évezred. Kétségtelen, korszakokra tagoltan kellene ezt a mértékalkotó, mértékalakító, mérő munkát értékelnünk, a forrásadottságok azonban megtiltják ezt a mérlegelést. Hamis mérték lenne a mi mércénk, hiszen éppen az okleveles előfordulás lehetősége és időpontja esetleges. Éppen ezért még arra is csak vonakodva vállalkozhatom, hogy a fejlődés útját mérföldes lépésekkel kimérjem — ezen a területen. Hisz ne feledjük, a mértékeknek csak egy részével foglalkoztunk. Igaz viszont, hogy ez a profil terjes, sőt, egy vonással bővebb is, mert egyik mértékünk, a rőf a másik — súly- és űrmértékek - területéhez, a lényeget tekintve a kereskedelmi mértékekhez tartozik. Nem ebből, hanem abból a képből hiányzik majd e vonás. A téma tehát — hossz- és földmértékek — horizontálisan teljes, amennyiben a mértékeket tekintjük. Már mostohább a mérés tekintetében. De azok a fonások is. Az sem vitás, hogy a téma a célkitűzésnek megfelelően elsősorban a mérték és csak ezeknek kiegészítéseként a mérés. Továbbá: ezt a témát csak valamennyi mértéknek feldolgozása után lehetséges kimerítően, teljességre törekvőén feldolgozni. Elmarad még a vertikális kép, a következő századok hossz- és földmértékeinek feltárása. Néhány próbafúrással már kísérleteztem, és szándékozom is, de ki tudja? Még csak annyit: az adatfeltárás során bizonyosan elkerülte egy s más a figyelmemet, reméljük, nem lényeges. De aki e korszak forrásanyagát, s annak dokumentációs kapacitását ismeri, tudja azt, hogy ez a hiba jelenleg nehezen kiküszöbölhető. Tehát — vivant sequentes! És most próbáljuk meg a mértékek és részben a mérés fejlődésének nagy léptékű útját felvázolni.