Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
18-145 ár, 1312: szőlőnél, 65-278 ár, fertály, 1365: belső teleknél, 9-73 ár, 1322: szőlőnél, 32-144 ár, oktál, 1428: belső teleknél,. 4-36 ár, 1439: szőlőnél, 16-72 ár, s nagyon valószínűen a cira, 1522: belső teleknél 2-18 ár, 1529: szőlőnél, 8—36 ár. Az utóbbi kettő német nyelvterületen dívott. A telekhez hasonló mérték még, előfordulási rendben: 1002: szőlő, 129—575 ár, 1290: szántó, hold értelemben használva, 28—84 ár. Ez alcsoportba kell végezetül sorolnunk mint a mennyiséget csak általában meghatározó, Erdélyben szántónál és rétnél alkalmazott, eredetileg darab jelentésű mértéket: 1508: falka, metrikusan ismeretlen. Az előkészítő munkából három mérték alakult. Egyike Európa-szerte dívott. Ketteje átalakult általános mértékké, a funkciótól eltérően is alkalmazták, nemcsak a szántónál, hanem más művelési ágaknál is. Ezek nagyságrend szerint. A magyar eredetűnek ítélhető ekealja (eredetileg egy ekével egy gazdasági év alatt megművelhető terület): 1055: ekealja általában, 46 hektár, 1113: helyi ekealja, 53 hektár, 1198: királyi ekealja, 127 hektár, 1267: szokásos ekealja, 34 hektár. Hold (eredetileg 1 ekével /igával/ 1 emberrel 1 nap alatt felszántható terület): 1113: hold általában, 38 ár, 1233: helyi hold, 73 ár (átlag), 1241: királyi hold, 84 ár, 1311: szokásos hold, 28 ár. És ide sorol harmadiknak a csak a szántónál alkalmazott mérték: 1408: horvát barázda, 9—11 ár, XVI. század: magyar barázda, hold értelemben, 28—84 ár. A kezelői munkából csak egy mérték alakult, magyar eredetűnek ítélhető, és sajátos mértéke a szőlőnek: 1272: kapaalja (eredetileg mint 1 kapával = 1 ember által 1 nap alatt megkapálható terület), 8—9 ár. A betakarító műveletből szintén csak egy mérték létesült, az ugyancsak magyar eredetűnek ítélhető és sajátos mértéke a rétnek: a kaszaalja (eredetileg mint 1 kaszával = 1 ember által 1 nap alatt lekaszálható rét) 1232: kaszaalja általában, 29—48 ár, 1484: királyi kaszaalja, 84 ár. A föld termőképességéből többféle módon alakultak a mértékek, de mindegyike a termett mennyiséghez kapcsolódik. A termésbetakarító eszközből alakult a rétnél a termett széna mennyiségét jelző — Európában is dívó, még is lehet, hogy magyar eredetű - mérték: 1199: szekér, 25 ár. A termést védő eszközből alakult, az ugyancsak a rétnél a termett széna mennyiségét jelző, Erdély területén dívó, így magyar eredetűnek ítélhető mérték: 1418: vitorna, 84 ár. A harmadik ilyen típus hasonló az első fő csoporthoz, amennyiben a mennyiséget űrmértékkel méri. Pontosabban bormértékkel, mert ez a szőlő sajátos mértéke, német nyelvterületen dívott. Nagyságrendben növekvően ezek: 1552: icce, 37 m 2 ,1593: pint, 74 m 2 , 1552: veder, 360-540 m 2 . A mérőeszközből, pontosabban hosszmértékből alakultak a szokásos szélességmérés alapján a következő, előfordulás időrendjében sorolt mértékek: 1239: kötél, teleknél, szántónál, rétnél alkalmazva, 37—84 ár, 1295: rúd, teleknél, szántónál, rétnél alkalmazva, metrikusan ismeretlen, 1369: meti, rúd alapjelentéssel, hold értelemben, horvát nyelvterületen szántónál, rétnél, szőlőnél alkalmazva, 48—98 ár, XIV. század: bányakötél, német eredetű, 2 ár, 1429: öl, ritkán, kiegészítő kis területekre, metrikusan
