Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

Buda város 1333. évi oklevelében: „predium suum seu allodium . . . quod wlgo Kunchspan Maiura dicitur".

778 Jegyezzük még meg, hogy korszakunkban a tanya halászóhelyet jelent, a mezőgazdasági tanya mint falun kívüli településnek a neve csak azután lesz (ld. 4.65). A teleknek nálunk legáltalánosabb német megfelelője elsőnek a Győri káptalan Nyúlásra vonatkozó 1214. évi oklevelében található: „loca curiarum quod vulgo Lechnu dicitur". A közkeletű ortográfiával elsőnek szintén a Győri káptalan Monorkerekre vonatkozó 1226. évi oklevelében szerepel: „mansiones que lehen uocatur". Ritkább irata először a Vasvári káptalan Lothmánra vonatkozó 1262. évi oklevelében olvasható: „fundi leuhyn wlgariter nuncupata".

7 79 A szomszédos német nyelvterületről beköltöző, leginkább az ország nyugati és északi részén használt Lehen szó már eredetileg is kettős jelentéssel került hozzánk. A Karoling időkből származó Lehen elsősorban hűbéri kapcsolatot jelentett, s ezen keresztül birtokadományt (beneficium), s ez váltott át kétféle művelési rendszernek megfelelő tartalomra, de végső fokon mindkét esetben bizonyos nagyságú földterületet jelölve. A bányaművelésnél kis terület szükséges, s lett itt a Lehen egységnyi földmérték, magyarul bányakötél (ld. 4.32). A mezőgazdasági művelésnél nagyobb terület szükséges, s itt megmaradt a tágabb értelemben, vagyis birtok. Az adományozott személytől függően változó jogokkal, kötelességgel és természetesen nagysággal, s alakult ki a Ritterlehen, Bürgerlehen, Bauerlehen.

780 Ez utóbbi jelentésegyüttesből lett a hazai gyakorlatban a Lehen = telek. A másik szokottabb német név csak a XIV. századból ismert. Elsőnek a Szepesi káptalan Fridmanvágására vonatkozó 1320. évi okleveléből: „sexaginta Hub continentem". Vagylagosan a latinnal, egyúttal azt vulgózva, illetve németesítve elsőnek Csanád egri püspök 1322. évi oklevelében található: „quorumquidem sessiones secundum eorum vocationis vno nomine Lan et aliter Hub vocari consueuerunt".

781 A Hub szó a középlatin jova, jovata szót délnémesítő hoba, hobuma szónak felnémetesített változata. Későbbi megfelelője a Hufe, a latin mansio, illetve a tág értelmű magyar telek megfelelője: házhely a tartozékokkal együtt. Egyúttal rövidesen üzemegység is lett, a körülményektől függő nagyságban (ld. itt később), amelyik végső fokon az ekekapacitásból származott.

782 Ritkábban, csak a városban használt megnevezés a Haus mint a belső telek megfelelője. Először Sopron város 1379. évi földosztási rendeletében szerepel. E név bizonyítja egyúttal azt is, hogy ebben az időben a belső telek a városban elsősorban már csak házhely, udvar, nem pedig mezőgazdaságilag művelhető terület. Beépül. A nagyobb városokban egészen. Gazdasági művelésre már nincsen hely. E célra a külső városban kerítenek helyet, s ez lesz a belső telek, de már ez is korlátozva. Német neve először a Győri káptalan 1262. évi oklevelében fordul elő: „loca curiarum, que houstat dicuntur". A szokottabb ortográfiával csak jóval később, a Pozsonyi káptalan 1464. évi oklevelében olvasható: „cum vno fundo wlgariter Hofstat appellato." E német név egyébként arról is tanúskodik, hogy ez a terület is beépített: az udvar helye, gazdasági épületek állnak rajta.

78 3