Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

használt laneus elsőnek a Szepesi káptalan Cethanara vonatkozó 1279. évi oklevelében található, mégpedig másik kifejezéssel kapcsolatban: „qualibet curiarum latitudo unius lanei continet".

760 S hogy ez a sessio másik neve, azt elsőnek Csanád egri püspök 1322. évi oklevele bizonyítja: „sessiones secundum eorum vocationes . . . nomine Lan . . . vocari consueerunt".

761 Először önmagában a sessio, de váltakozva a mansioval először Csanád egri püspök Chenere vonatkozó 1322. évi oklevelében szerepel.

762 A laneus harmadik ortográfiájára első adatot Giletfi Miklós nádor Büdöskútra vonatkozó 1351. évi oklevelében találunk, egyúttal vagylagozva a másik latin kifejezést: „septem mansionibus vulgariter lahyn dictis".

763 Ugyancsak vagylagos és e formában első a meghatározás a Nyitrai káptalan Vezekenre vonatkozó 1365. évi oklevelében: „ab eisdem curys siue sessionibus".

7 64 A jellemző jelzőt latinul először a Pozsonyi káptalan Szentgyörgyre vonatkozó 1424. évi oklevelében találjuk: ,Ad quelibet sessionalemjobbagionalem".

765 Speciális az elnevezés — ilyenként először szerepel — Maróti László bacsói bánnak a pozsegai Welikára vonatkozó 1443. évi oklevelében: „Tres fumes jobbagionales".

766 Ugyancsak e déli területre jellemző a jelző, amelyen elsőnek Koroghy János macsói bánnak a pozsegai Pákára vonatkozó 1448. évi oklevelében olvasható: „quatuor sessionum mardurinalium".

7 6 7 Vagylagosan kapcsolt a kifejezés - ilyen formában elsőnek — I. Mátyás Trencsénre vonatkozó 1469. évi oklevelében: „duas sessiones seu fundos curiae".

768 Utoljára szerepel az a kifejezés, amelyik elsőnek a szepesi Felice 1586. évi regestrumában olvasható: „Fundos seu aratra".

769 A magyar megnevezés, mégpedig az általánosan alkalmazott (mintegy hivatalos) név elsőnek a már említett bakonybéli összeírás 1180 körül keletkezett részében található: „per médium ruris, quod dicitur theluch."

770 Mint a latin kifejezés tárgyalásánál említettem, még egészen tág értelmű, a majorság jelentés is belefér (ld. itt később is). Az előbbi oklevél keltezési bizonytalansága miatt közlöm e kifejezés következő előfordulását: II. András Csütörtökhelyre vonatkozó 1206. évi oklevelében található a határleírásnál: „Tendit ad Juanus theluce".

771 A későbbiek leggyakoribb ortográfiája szerint pedig elsőnek II. András GönyŐre vonatkozó 1224. évi oklevelében olvasható: „septuaginta iugera terrarum quod vulgo Telük dicitur".

772 A terjedelem pedig utal arra, hogy az egész üzemegységről van szó. Részletesen később, a nagyság tárgyalásánál foglalkozom e témával (ld. itt később). A név jellegzetes jelzőjével a telek elég későn fordul elő, de' ekkor már helységnév, így utal a korábbi eredetre. Imre nádor 1375. évi Szerem megyei birtokokra vonatkozó oklevelében található: „terras arabiles alterius possessiones sue Jobagtelek vocate".

773 Ritkábban használt magyar kifejezés, és a későbbiekben szinte kivétel nélkül a gazdanéwel birtokviszonyban helynevet alkotva él tovább a megtelepedést jól kifejező „ülése" név. Már elsőnek is helynévként ismerjük IV. Bélának a Chanád nembeliek osztályára vonatkozó 1256. évi okleveléből: „item Kewkener alio nomine Woffayllesse."

774