Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

évi oklevelében olvasható: „vinee ... quindecim statera vinealis in se haberentur".

7 39 A szőlő nagysága tehát 15 szőlői statera. A statera jelentése Calepinusnál „lanczos font", Szikszóinál „mero serpenyőé", bilanx, trutina magyarázattal, Verancsicsnál font, Bartalnál bilanx, lanx kiegészítéssel mérleg, Hóman is így. Szerinte mérleg, súlymérték, illetve a statera magna = nehéz súly=marca gravis ponderis.

740 Ezek alapján úgy gondolom, hogy a statera ebben az esetben súlyt jelent, a Verancsics-íéle fontot, mégpedig szőlőhegyi fontot. Bár ha figyelembe vesszük azt, hogy a XVIII. században a font a szőlő egyik földmértéke,

741 valószínűsödik a feltevés. Viszont akkor csak német nyelvterületén, s ott is csak Sopron megyében, a Fertő mögött volt mérték, itt pedig horvát nyelvterületről van szó. E bizonytalan helyzet, így a pontos magyar megnevezés lehetetlensége miatt nem tárgyaltam külön ezt a mértéket, hanem csak itt említem meg, amúgy is egyedi előfordulás. Ezt nem számítva, a XVI. század közepén a szőlő nagyságát már 6 féle mértékkel is meghatározták. Mégis esetenként megmaradt a darabszámos meghatározás is. Pl. a Kapornaki konventnek a zalai Thybuzeuleusre vonatkozó 1523. évi oklevelében.

742 S nagyon valószínű, hogy már e század derekán is dívott az 1552-ben feltűnő, bormértékből lett sajátos szőlőmérték-rendszer (ld. 2.24.4,4.73): a veder (ld. 4.48), a pint (ld. 4.41) és az icce (ld. 4.28). Ez adatszámbavételt fejezzük be nagyságra vonatkozó adattal. A zalai Lovászira vonatkozó XVI. század végi feljegyzés szerint az egyik szőlő: „megmeretteteth zelesygyben tezen húzónkét kyraly singet egh harmadrezt", a másik pedig: „zelesygyben megmeretteteth tezen myndenestewl tyzen negh kyraly synget es felet".

743 Az egyik szőlő szélessége tehát 27^3 királyi öl (ld. 3.29.3), így 85,3 m, a másiké pedig 14^2 királyi öl, így 45,3 m. A szőlők hossza nyilván közismerten adott, de nem bizonyos, hogy egyforma volt. Az ismertetett adatok alapján kíséreljünk választ adni a kérdésre: a szőlő, egy darab szőlő földmérték volt-e, s ha igen, mekkora? A szélességre vonatkozó adatok szerint volt - kerekítve - 1289-ben 69 m, 1454ben 245 m, 1494-ben 225 m, s a XVI. század végén 45 és 85 m. A hosszúságra csak két adatunk van. 1454-ben 1089 m, 1494-ben pedig 523 m. Jelentősen különbözőek tehát. A nagyságadatok szerint — a becsülteket is számítva és kerekítve — a következő a helyzet. 1311-ben 73 ár, 1382-ben 61 ár, 1389-ben 292 ár, 1454-ben 2672 ár, 1489ben 1013 ár, 1494-ben 1153 ár. Van tehát 60-70 ár körüli, 300 ár körüli, 1000 ár és 2700 ár körüli mint egy darabnak számító szőlő. Jelentős a különbség. A felezőrendszerű mértékek (ld. 2.24.4, 4.73) adatai alapján számítva az egész szőlő — kerekítve — 129—575 ár határértékek között átlagosan 360, illetve 430 ár nagyságú lehetett. A tárgyaltak alapján úgy vélem, hogy a darabszám megadott szőlő csak közvetve, olyan formában volt földmérték, hogy az adott helyen és bizonyos időhatáron belül volt az adott lehetőségek szerint egy-egy szőlőre kialakított egységnyi nagyság, s ez köztudott volt. Ez azonban természetesen településenként változhatott, nem lehetett országos földmérték. És azt is figyelembe kell venni, hogy a XIII/XIV. század fordulóján a szőlőnél is megindul a felosztási, devalválódási folyamat - hisz a XIV. század 16* 243