Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

Vegyük sorra adatainkat, két bevezető megjegyzéssel. Az egyik az: e témának természetesen csak mértékügyi vonatkozásaival foglalkozom. A másik: az okleveles anyagnál célszerű lesz a terminológiát a mennyiség stb. kérdésekkel együtt tárgyalni. Hazai latin szótáraink közül csak Bartal adja a latin sors jelentéseként: nyílosztás, nyilas föld. Páriz-Pápainál fordítva találunk adatot: a magyar részben a nyíl szónál a sagitta stb. megfelelők után írta: item sors. De a latin részben e szónál már nem közli a nyü jelentést. Okleveleinkben először II. Bélának a honti Bozókra vonatkozó 1135. évi oklevelében szerepel: „Lampert comes in villa Voücta terram liberam ad duo aratra cum vinea emit ... insuper cum villanis communem habere funem".

604 Lampertnek tehát a saját földjén kívül a falusiakkal közös fűkötele, vagyis nyila volt. Imrének az aradi prépostság birtokaira vonatkozó 1202-3 körül kelt oklevele másik latin kifejezést használ, bizonyítva, hogy kétségtelenül nyilasosztásról van szó, amellett fontos adatokat is közöl: „In villa Glosa ecclesia habét septem sortes de terra ... In villa Felquer ecclesia habét duas sortes et locum ad duas curias. Nomina iubbagionum [következik 4 név, majd] unusquisque istorum sortem habét cum villanis et si numerus ipsorum creverit, crescunt et sortes... In alia villa Saris... ecclesia habét quinque mansiones [következik 5 név, majd] Isti habent terram communem cum villanis eiusdem ville, et si numeros ebrum augmentabitur, debet eis augmentari et sortes".

605 Az a tény, hogy egyrészt közölték az egyház nyilainak a számát, másrészt pedig megszabják: a jobbágy nyilak száma lélekszámuk növekedésével növekedjen, azt igazolja, hogy a nyíl nemcsak osztás, sorrend megállapítási módszer, hanem meghatározott nagyságú földterületet is jelentett: meghatározott részt a közösből. Úgy is mondhatjuk, hogy a nyíl jogosultságmérték, amelyik meghatározott területnagyságban fejeződik ki. A konkrét nyíl nagysága természetesen kor, hely függvényeként változik. Ha viszont az osztandó (a terület) és az osztó (az illetékesek) száma huzamosabb időn át változatlan marad, a nyílhoz képzettársult a vonatkozó földnagyság, és nyilat mondva konkrét — akkor, ott közismert — nagyságú földet értettek alatta — a nyíl földmérték is lett. így értendő a Váradi regestrumnak a krasznai Dédácsra vonatkozó 1208. évi bejegyzése is, amelyik egyúttal a harmadik latin kifejezés első előfordulását adja: „De terra autem eadem habét ... ius unius funiculi ad dirnidium aratrum". S e bejegyzés nem úgy értelmezendő, ahogyan Tagányim hivatkozva Karácsonyiéit megjegyezték: a falu közös földjéből őt illető használati jog félekényi nagyságú földre terjed ki,

606 hanem: az illetőnek a része 1 fűkötél, vagyis nyíl, ami fél ekealja nagyságú. Persze, gondolhatnánk arra is, hogy egy másik rész, így nyíl, más nagyságú volt, de ez nem valószínű. Ugyanis a részt pontosan kellett megszabni, a részt pedig a nyíl fejezte ki, így egy nyíl nagysága nem változhatott. Ami változhatott, az a rész nagysága, maga a nyíl, illetve annak száma: fél nyü, egy nyíl vagy több. Erre az előbbi aradi példa bizonyíték is. Ez esetben tehát 1 nyíl= i/

2 ekealja. Kérdés, milyen? Ha szokásos (ld. 4.24.2), akkor kb. 75 szokásos hold, illetve kb. 34 hektár, ha királyi (ld. 4.24.3), akkor 75 királyi hold, így 63 hektár, ha pedig helyi hold (ld. 4.27.4), akkor kb. 55 helyi hold, így kb. 26 hektár nagyságú ez a terület.