Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

1 királyi négyszögöl = 2,71 bécsi négyszögöl = 9,772 m

2 1 bécsi négyszögöl = 0,37 királyi négyszögöl = 3,596 m

2 1 m

2 = 0,1023 királyi négyszögöl = 2,278 bécsi négyszögöl. Kivétel a sajátos és valódi területmértéket alkotó rendszerhez tartozó bányanégyszögöl, amelyiket azonban e néven soha nem neveznek, mégis elvileg e rendszer alapegysége, mert belőle (1X1 bányaöl /ld. 3.29.6/ = 1 bányanégyszögöl = 4,06 m

2

) épül a rendszer valódi, gyakorlati alapegysége: a bányakötél (7X7 bányaöl, ld. 4.32.1). NIVA ld. szántó. 4.39 NYÍL A nyíl egyrészt fegyver, másrészt földosztási mód, ősi művelési rendszer — a földközösség — ősi módja: sorsolás. De nem a szó mai értelmében. A társadalmi fejlődés bizonyos szakaszában a vitás kérdések eldöntését az istenségre bízták. E népek hitték, hogy az istenség jelek útján tudtára adja az embernek, mit tegyen, mit kerüljön, mi lesz a jövendő, és sorrend megállapításánál is közli az akaratát. A görög-római divináció közismert. A germánoknál a Thor-kalapács,

5 9 9 a keleti lovas nomádoknál így a magyarságnál — a nyíl volt ezen akaratközlés eszköze.

600 Mitikus ceremóniája részben továbbélt a nyilasosztásnál: amikor nyíllal állapították meg a közös föld egyes részeinek egyedi használati rendjét. Tehát nem sorsolás — valaki többek közül nyer —, hanem sorolás — mindenki kap, csak a sorrend kérdéses, s ezt az ősidőkben az istenség által vélték megállapítani. A nyilasosztás okát, módját Hermán jól megmagyarázta: „Az állattenyésztő lovas-nomád magyar ... nemzetségek egyazon területen telepedtek, külön-külön nyájaik voltak, így tehát annyifelé kellett gazdasági érdekből, de közmegnyugvásra is felosztani a megszállt területet, ahány nemzetség volt: ez az osztás történt nyílhúzással úgy, hogy a nemzetségek összeadták nyilaikat..., melyeket pontosan ismertek, talán jegyeztek is, és a vének az összeadott nyilakkal előbb kiosztották, hogy a sorrendet melyik nemzetség kezdi, azután a területeket, ahogyan következtek és végre ehhez képest sorban húzták ki a nemzetségek nyilait, amibe ezek belenyugodtak."

601 A ceremónia két művelete tehát: nyílvetés—nyílvonás. Az előbbi az érdekeltek, illetve a kiosztandó területrészek besorolása, az utóbbinál pedig az érdekelt sorrendjének megfelelően húz a terület nyilaiból. Ez a nyíl azonban a letelepülés után, amikor a nyíl mint fegyver más csak egyesek eszköze, más alakot is ölthetett, más sorsolásra alkalmas tárggyá alakulhatott át - s alakult is a XVII. század végére cédulává

602 -, de a nyíl nevet akkor is megtartotta, mint ahogyan megtartotta azt a kiosztott föld is.

603 És ne tévesszen meg minket az a körülmény, hogy a XIV. századig inkább a fűkötél (funis, funiculus, herba stb.) kifejezés szerepel okleveleinkben. Valójában nyíl volt az, mint a kötélnél megállapítottam (ld. 4.32). -