Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
2. MÉRTÉKEK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
meg, hogy ha valaki e mértékeknek a honfoglalás előtti eredetét netalán vitathatná is, de a magyar származást aligha. Már az új hazában alakulhatott ki — az első előfordulás alapján következtetve a XIV. század előtt, valószínűleg azonban jóval korábban — a szántónál alkalmazott ödölő földmérték (ld. 4.23). Mégpedig a szántási gyakorlatból, a párhuzamos földcsíkok, parcellák végén, vagyis az ekefordulón keresztben fekvő földcsík felhasználásával. E terület fekvése adta ugyanis a mérték nevét. Hasonlóan magyar eredetű — az első előfordulás szerint a XV. század előtt alakult — a rétnél alkalmazott, Erdélyben dívó földmértékünk: a vitorna (ld. 4.50). A föld termőképessége az alapja, egysége pedig a termés (széna) átlagmennyiségét kifejező védőeszköz nagysága lett, ezen eszköztől kapta a mérték a nevét. Végezetül: magyar származású lesz - az első előfordulás szerint ítélve a XVI. század előtt kialakult — a több művelési ágnál is (szántónál, rétnél) alkalmazott, szintén Erdélyben dívó mérték: a falka (ld. 4.25). Az általános mennyiséget egységnyi nagyságban kifejező szó lett a mérték neve. Valószínű tehát, hogy a munkaszükséglet szerint a munkaegység alapján alakult ki a mérték. Feltehetően egy napi munkáról van szó. Mivel pedig a végezhető egységnyi munka függ a művelési ágtól, függ ettől az így kifejezett földterület egységnagysága is. Lehetséges azonban, hogy még néhány földmértékünk magyar eredetű. Elsőnek említeném a szekeret (ld. 4.44), aztán a nem magyar nyelvterületre sajátos mértékek közül is egyeseket (ld. 4.73). Esetükben azonban a feltételezésekre sincs elég alap. Ezek lehetnek hazai származásúak, esetleg a külföldi átvételek is. Ennek elbírálását lehetetleníti az a tény, hogy a szomszédos országokban nincs hasonló mértéktörténeti kiadvány. A másik kérdéscsoport a királyi mértékeink eredete: magyar vagy külföldi származásúak-e s ha igen, hol a hazájuk? Kezdjük a hosszmértékkel. Tegyük fel az alapkérdést: Szükség volt-e egyáltalán átvételre, amikor — az előbb láttuk - már a honfoglalás előtt használtunk hosszmértéket: az erdőölet. Nem feltétlenül. Mégsem ebből alakult ki a királyi hosszmértékrendszerünk. Az erdőöl és a királyi öl nagysága jelentősen eltérő (ld. 3.29.3.4); ezenkívül az erdőöl nagysága nem illeszkedik a királyi hosszmérték-rendszerbe (ld. 2.24.2). A királyi hosszmérték tehát átvétel. A királyi öl I. Istvánnak tulajdonított etalonja (ld. 3.29.31) kétségtelenül arra utal, hogy ezt a mértéket első királyunk vette át. De mi lehetett az oka az átvételnek akkor, amikor már volt hosszmértékünk? Nos, gondoljunk arra, hogy a primitív népeknél sok mértékhez misztika kapcsolódik, a mérés mágikus jelenség. Feltehetjük, hogy az erdőöl sámáni eredetű volt, s ez a tudat a mértékkel továbbélhetett. Mint ahogyan kapcsolódhatott hozzá — a korábbi feltételezés szerint — a sátor, a nomád, vagyis az ideiglenes szállás tudata is. Az erdőöl így pogány mérték lehetett a kereszténnyé lett uralkodó számára. István tehát keresztény és a végleges lakóhelyre: a házra alkalmazható hosszmértéket kívánt bevezetni. Ezt azonban át kellett vennie valamelyik keresztény uralkodótársától. Attól, akivel közvetlen kapcsolata volt, és akinél már dívott ilyen mérték, esetleg már nagyobb területre is elterjedt, így tekintélyes mérték volt.
