Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
nagyobb és kevéssé ívelt pengéjű, egyféle vágó nyugati kasza típust, hanem a rövidebb, görbe nyelű, keskenyebb, görbébb pengéjű, kétfelé vágó keleti típust. 414 Márpedig ha használtuk, bizonyosan volt neve is. Az előző és a következő kitérő azért szükséges, mert más adatok hiányában így lehetne megállapítani, eleink mikor ismerhették meg a kaszát, így a szénagazdálkodást, amitől már nincs messze a vonatkozó földmérték kialakulása. A fenti feltételezés alapján azt mondhatnánk, hogy már a honfoglalás előtt sor került a szénagazdálkodásra. Ennek viszont ellentvethetnénk azt, hogy a ridegtartás — ellentétben az ist álló startással - nem igényel szénagyűjtést, így a nomádnak nincs szüksége kaszára. De e kijelentést is cáfolhatjuk. Ugyanis egyáltalán nem valószínű az, hogy csupán a XVII. században alakult ki a ridegtartásnál az un. telelő 415 — csupán azért, mert korábbi időre nincs közvetlen forrásunk. Logikus, hogy jóval korábban kezdődött, sőt velejárója a ridegtartásnak. Továbbá az sem valószínű, megelégedtek volna azzal, hogy télen a jószág a hó alól kikaparja magának a telelőn szénának érve, lábon hagyott füvet, hanem — mint ahogyan a XVII. században is - gyűjtöttek oda másutt kaszált szénát kazalban is. Emellett: a mindennap használt hátas és igás jószág sátor közelben maradt, télen csak kaszált szénával etethették. Na már most: 1055-ből már bizonyított a szénagazdálkodás. 416 Továbbá: A XIII. században sem tértek át a jelentős szénagyűjtést — így kaszát — igénylő istállóstartásra, márpedig ez időre a falcastrum—kaszaalja földmérték forrással igazoltan már létezett. Vagyis a ridegtartás mellett a szénagazdálkodás dívik. Ezt tartja egyébként Váczy is. 417 Véleményem szerint tehát szénagazdálkodásunk múltját kizárólag nyelvészeti alapon megállapítani — nagyon bizonytalan érvényűnek tartom. Ezért nem fogadhatom el Váczy tételét sem. 418 Kérdőjelezem továbbá azt, amit az etimológiai szótár a kasza címszónál állít, és amit Bocsor is elfogad. 419 Végső fokon tehát azt, amit Kniezsa állít szótárában: a szénagazdálkodás fontosabb szavai: gereblye, kasza, kazal, széna, villa stb. kétségtelenül szláv, mégpedig szlovák eredetűek, 420 tehát a szénagazdálkodást a szlovákoktól tanultuk meg. Nyelvészetileg természetesen nem vitatkozhatom vele. Néhány ellenvetésem azonban van. Az egyik: hangsúlyozom azt, amit maga Kniezsa mond: magának a szláv nyelv jövevényszavainak ismerete, a germán elem kivételével „teljesen kezdeti stádiumban van". 421 A másik megjegyzésem: utalva a forrásokról mondottakra (ld. 1.4) azt hangsúlyozom, hogy a hazai Mohács előtti okleveles anyag alig van feltárva. Különösen nincs éppen nyelvészetileg. Hisz — alignyi kivétellel — az oklevélszótár adataira támaszkodnak. A magyar nyelvtörténet-kutatásnak komoly hiányossága ez. S a helyzet súlyosságát akkor érzékelhetjük igazán, ha arra gondolunk, hogy a most megjelent történeti-etimológiai szótárunk úgy készült, hogy e témánál ténylegesen nélkülözhetetlen forrás: a középkori okleveles anyag adataink jelentős részét nem ismeri. A harmadik megjegyzésem. Ha a szénagazdálkodást a szlávságtól ismertük volna meg, onnan vettük volna át szintén fontos alapszavát, a földmérték nevét is. A falcastrumra azonban a tárgyalt korból szláv szavunk nincs. Nemcsak én nem találtam, a szlavisták sem.
