Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

században. Akkora volt, esetleg valamivel még nagyobb is. így 1 kapaalja nagyságára a helyi adottságoktól függő 7,2—11,8 ár határértékeket valószínűnek tartom, gyakorinak pedig a 8-9 árt. Befejezésül néhány megjegyzés. A kapaalja a szőlőnél alkalmazott egyik, munkaigény szerinti földmérték. Magyar eredete majdnem bizonyos. Sőt, lehetséges, hogy honfoglalás előtti mérték ez is. A művelő eszköz nevéhez tett „alja" kifejezés egy családba sorolja az ekearja, kaszaalja mértékekkel, azok pedig ősi eredetűeknek ítélhetők (ld. 4.24,4.30). Mivel pedig Bartha megállapítása szerint a magyarság a VIII—IX. században már szőlőművelő volt,

398 s e művelés jellegzetes eszköze a kapa, valószínű, hogy már ez időben kialakult a szőlőnek szintén munkaigényen alapuló földmértéke, s kapta a másik két fő művelési ág (szántó, rét) mértékeinek (ekealja, kaszaalja) analógiája szerint a kapaalja nevet, konrét nagysága természetesen más lehetett. 4.30 KASZAALJA 4.30.1 Általában. Nincs tudomásunk arról, hogy ez a földmérték az ókor, illetve a középkori Európa más népeinél alakult volna ki. Tudjuk azonban, hogy a hazai németségnél a XVIII. században dívott ez a mérték Mahder, Máhder néven.

39 9 De ez a kifejezés a német szótárak egyikében sem, a történeti anyagot közlőkben sem jelent földmértéket, csak művelő embert (kaszást), és a vonatkozó irodalom sem utal arra, hogy a tárgyalt korszakban német nyelvterületen használták volna. Horvát nyelvterületen azonban lehetséges, hogy dívott. Vlajinac szótárában a koca rendszó szerepel, de csak XV., illetve XVI. századból hoz egy-egy példát, a többi XLX. századi.

400 Nekünk viszont már a XIII. századból van konkrét adatunk. Úgy ítélhetjük, hogy magyar származású, sőt, ősi (ld. később) ez a földmérték. A hazai írásbeliségben falcastrum volt a földmérték latin neve. Latin szótárainkban azonban e szó csupán Bartalnál jelent földmértéket. A schlágliben caza, a besztercei jegyzékben kaza, Mártonnál nagy kasza, Finálynál kaszaféle a jelentése, a többi pedig nem ismeri. Tegyük hozzá: Calepinusnál, Verancsicsnál, Szikszóinál viszont a kasza latinul falx. E földmérték ugyanis munkaigény, mégpedig a betakarító munka, illetve annak eszköze szerint mérték, egysége a munkaegység: 1 ember által 1 nap alatt elvégezhető munka (lekaszálható rét), neve pedig a munkaeszköz neve lett.

401 Okleveles gyakorlatunk, ha nem alkalmazott körülírást (ld. később), a falcastrum kifejezést használta. Először a Fehérvári káptalan Berényre vonatkozó 1232. évi oklevelében fordul elő: „fenetum sufficiens ad duodecimfalcastra."

402 Hogy a kaszálási gyakorlatból, szokásból alakult a mennyiség, arra első adatunk 1261-ből való. A Győri káptalan ez évi, Örsre vonatkozó oklevelében olvashatjuk: „pratum seu fenetum ad usum triginta falcastrum sufficiens".

40 3 S hogy ez a mennyiség csak egy napi munkára vonatkozik, arról először a Veszprémi káptalan Csicsalra vonatkozó 1251. évi oklevele tanúskodik: ,fenetum ... quod uno die septem homines falcare possunt... Item aliud fenetum ... quod tres homines