Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

általános körülírással határozzák meg a szokásos hold nagyságát, aztán pedig csak a jelzőjét teszik ki — mint látni fogjuk. Az ország szokására való hivatkozás is a királyi hold meghatározási formájára emlékeztet, s kivételes eset egyúttal a népszokásra is utalni, végül ez is elmarad. Hozzáteszem: az oklevél eredeti,

271 gyakorlott írnok állította ki. Viszont megánügyletről van szó: 8 hold átruházásáról, s a felek kívánták a mérték ilyen meghatározását. Mindezek ellenére, illetve alapján mégis úgy vélem, hogy nem királyi, nem is helyi, hanem szokásos holdról van szó. Ez ugyancsak 12 X 72 öl nagyságú, de nem királyi mértékkel mérve. A szövegben közölt mértéknagyság egyértelműen az ember testmagasságával egyenlő, ez a nagyság pedig a szokásos öl nagysága, kb. 1,8 m (ld. 3.29.2). Ezek alapján így írhatjuk fel a tételt: 1 szokásos hold = 12X72 szokásos öl = 21,6 X 129,6 m = 2799 m

2 = 27,99 ár (1475,9 bécsi négyszögöl), oldalviszony 1 :6. Ez a nagyság alignyi eltéréssel l

h királyi hold (ld. 4.27.3), illetve a napjainkban még közismert osztrák rendszer szerint 0,92 katasztrális, illetve 1,31 magyar hold megfelelője. De a mondottak értelmében fenntartással kell kezelni az adatot. Korban következőnek Pál országbírónak Baracskára vonatkozó 1339. évi okleveléből kapunk információt: „terram ad quinqua jugera, non prout cum Regalis mensura mensurando sufficiere, sed prout aratores per quinque dietas arare solent sufficere asserebat".

272 Az előbbiekhez egyszerre két adat: világosan megírják, hogy a hold nem királyi mértékű, hanem akkora terület, amekkorát a szántóvető 1 nap alatt szántani szokott. S itt említem meg, bár későbbi keltű, de ehhez kapcsolódik az a ritka, szinte kivételes fogalmazás, amelyet Bátor i István országbíró Nagyszakácsira vonatkozó 1480. évi oklevelében olvashatunk: „terrarum arabilium ad duorum dierum aratra se extendendentes."

27 3 A kétnapi szántás tehát 2 holdat jelöl, az egynapi egy, nyilván szokásos holdat. De az egy nap alatt nem feltétlenül az egész napot kell értenünk, lehet az rövidebb is. Kont Miklós nádor Csehire vonatkozó 1360. évi oklevele szerint ugyanis: „cum decem et octo iugeribus terrarum, secundum quod aratores usque meridiem solent arare".

2 74 Eszerint a szokásos hold akkora föld, amekkorát a szántóvető délig szokott felszántani, természetesen reggeltől kezdve. Hangsúlyozom: nem tud, hanem szokott szántani. S így fogalmaz Domokos esztergomi vikáriusnak a vasi Keszőre vonatkozó 1343. évi oklevele is: „cum nonaginta jugeribus terrarum arabilium ad modum et consuetudinem villanorum hominum".

275 Tehát a föld népének szokása szerinti a hold nagysága. A Pécsi káptalan 1377. évi Csatárra vonatkozó oklevelében taláható az első eset, amikor már nincs körülírás, csak a jelző szerepel: „32 jugeribus terrarum arabilium communis mensurae".

2 7 6 Az előbbiekhez hasonló a fogalmazás Szécsi Miklós országbíró 1394. évi oklevelében: „octo iugera terrae non regalis mensurae, sed hominum popularium reperissent ... 17 iugera .. . considerando tamen praemissa ad modum hominum popularium reperissent".

2 7 7 Tehát nem királyi, hanem a nép módja szerinti a mérték. Ilosvai Lesták nádor Kézire vonatkozó 1394. évi oklevelében szerepel először az a jelző, amelyik aztán állandósul: „quinque jugerum terrarum usualis mensurae".

2 78 Tehát szokásos mértékű a hold.