Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
1560 körül készített részében találjuk az egészholdas területek között: „terram unam . . . continentem unum juger et rwd septem", majd: „pratum . .. continet juger tria et rwd quadraginta [kitörölve, helyébe írva:] id est quatuor minusrwd 4", később ismét: „unam terram .. . continentem in se jugera duo [kitörölve, helyébe írva:] juger unum er rwd 34". 2 68 A területnagyság javítása nyilván azt jelenti, hogy eredetileg rossz adatot írt be, az a valóságosnál nagyobb, illetve kisebb volt, így a hold és a rúd viszonyára nem következtethetünk. Ugyancsak nem a vételárból. Az 1 hold + 7 rúd értéke 1 ft. 10 d., a 3 hold + 40 rúd, illetve javítva 4 hold - 4 rúd az 8 ft. 50 d., a 2 hold, illetve javítva 1 hold + 34 rúd pedig 6 ft. 24 d. Csak annyi a bizonyos, hogy a rúd a kisebb egység, és hogy 1 hold 40 rúdnál több volt (ld. 4.42). Ez a viszonyszám emlékeztet a Somogyi konvent előbb említett 1242. évi adatára, ott is 40, illetve annál valamivel több a viszonyszám, de a mérték az kötél. A figyelemkeltésnél többre nem vállalkozom, mert valószínű, hogy ez esetben is helyi holddal van dolgunk, amit a következő adat is bizonyíthat. Eperjes város számadáskönyve 1562. évi bejegyzése szerint 23 hold (juger) földet úgy osztanak szét, hogy négyen kapnak 5 holdat és 3 rudat (virga), egy pedig 1 holdat és 1 rudat. 269 Ez 21 hold és 13 rúd, így 13 rúd 2 hold kellett legyen, vagyis 1 hold 6 i Í2 rúd lenne, az is nyilvánvaló, hogy a rúd a kisebb egység. Az előbbi rúd-adattól azonban nagyságrendileg jelentősen különbözik (ld. 4.42), így ez esetben is feltételezhetünk helyi holdat. 4.27.2 Szokásos hold a királyi holdhoz hasonlóan országos mérték, területnagysága azonban valószínűleg mégsem volt terjesen egységes. Létezéséről későn, a XIV. század elejéről értesülünk, akkor is körülírással, csak a század végén találkozunk állandósuló jelzőjével. Ezért hasznos a terminológiát a nagyságadatokkal együtt tárgyalni. Első adatunk ráadásul még problematikus is. A Pozsonyi káptalan Kislégre vonatkozó 1311. évi oklevelében olvashatjuk: „quodlibet iuger in longitudine septuaginta duas mensuras a plánta pedis usque ad uerticem capitis manu ergigendo continens, et in latitudine duodecim cum dicta mensura, iuxta consuetudinemregni continens". 270 Első pillanatra azt hinnőnk, hogy királyi holdról van szó, mert 12 X 72 mensura a kiterjedése. Csakhogy a királyi holdnál már a XIII. században megírták, hogy királyi mértékű a hold (ld. 4.27.3). Itt csak az ország szokása szerinti a mérték nagysága, s a körülírással meghatározott nagyság nem is egyezik a királyi öl nagyságával. A szöveg ugyanis — magyarul — ezt mondja: minden hold hosszában hetvenkettő, a lábtalptól a fejtetőig kézzel felemelt mértéket tartalmaz, és széltében tizenkettőt foglal magában az említett mértékből, az ország szokása szerint. E meghatározás értelmében tehát a mérték nagysága az ember testmagassága. Másként a szöveg nem fordítható, és nyelvtani alapon nem is értelmezhető. Kétségtelen, furcsa fogalmazás, zavar a „manu erigendo" kifejezés, nélküle is meghatározott lenne a nagyság. Használatának nyilván volt oka, de ezt ma már nehéz kitalálni. A 12 X 72 viszonyszám a királyi hold mértéke, de ha attól akarták volna megkülönböztetni, világosan megírták volna — később olvashatunk erre példát —, hogy nem királyi holdról van szó, hanem másról. Különben is, a Pozsonyi káptalan frekventált hiteleshely, nagy a gyakorlata. Viszont problematikus lehet ez a pontos nagyságközlés, ugyanis évtizedekkel később is még csak 12 Bogdán 177
