Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
A király ekéje, a királyi ekealja nagyságára vonatkozó első adatunk, ha az általános résznél említett 1224. évi feltételezéstől (ld. 4.24.1) eltekintünk, elég késői. Pál országbíró Kereplye becsüjére vonatkozó 1336. évi oklevelében olvasható: „terra vnius aratri iuxta . . . modum Regni Centum et quinquaginta Jugera in se continerent". 1 30 Az oklevél egyébként megmondja azt is, hogy egy királyi hold az 12 X 72 királyi öl nagyságú (ld. 4.27.3), és hogy hivatalos mérőkötelet is mellékeltek az oklevélhez (ld. 3.24). Szintén 150 holdas az ekealja a következő esetben is, de egy félreértés tisztázása miatt mégis idézni kell Miklós titkos kancellár Dalmadra vonatkozó 1345. évi oklevelét: „regali cum mensura . . . mensurare inciperent eo modo, quod ad unum aratrum sufficientem centum et quinquaginta iugera terrarum arabilum, ad médium vero quinquaginta [sic] iugera .. . mensurarent". 131 Tehát 1 királyi ekealja az 150 királyi hold, de V2 királyi ekealja csak 50 hold lenne. Belényesy „változó művelési képességgel" értelmezi ezt az adatot, és hozzáteszi, hogy ez „kb. megfelel az akkori egész jobbágytelek .. . művelési képességének", mert többszöri művelés miatt „a munkaeszköz erejét többszörösen igénybe veszi, s a jobbágyot az állatállomány által meghatározott fél ekefogat birtoklása a legjobb esetben is csak 30-40, legfeljebb 50 hold megművelésére teszi képessé". 132 Nos, az oklevélben semmi utalás sincs arra, hogy változó művelési képességről lenne szó, vagy ha mégis lenne, inkább fordítva lenne. A 2 és 1 ¡2 ekealja miatt folytatott perben a választott birák döntése alapján a két fél úgy egyezik meg, hogy az egyik lemond erről a 2^2 ekealjról, és helyette kap P/2 ekealja földet, amelyet Dalmad területéből mérnek ki az idézett módon. Nem valószínű, hogy 1 Í2 ekealja 25 holdnál kisebb lett volna — az 1 ekealja különbséghez még ez is! —, s még valószínűtlenebb, hogy ha mégis így lenne, akkor ezt szó nélkül hagyták volna az oklevélben. Ez a „quinquaginta" tollhiba lesz „septuaginta quinque" helyett. Valószínűleg a fogalmazványul szolgáló feljegyzésben hibáztak, vagy esetleg csak számmal írták (természetesen rómaival) a mennyiséget, és a királyi kancellária — erre jellemző a szép írás — valamelyik írnoka vagy lemásolta a hibát, vagy rosszul olvasta a számot, de egyik esetben sem gondolt arra, hogy a 150-nek a fele 75 és nem 50. A következő konkrét adatunk már egy századdal későbbi. Az estimációkban találjuk. Már az elsőben, az 1467. éviben: „Sub uno aratro regalis sunt centum et quinquaginta jugera". 133 Tehát 1 királyi ekealja = 150 királyi hold. Ennyi van a következő két, 1467-71 közötti — általam a holdnál 2. és 3. számúnak jelzett (ld. 4.27.3) — estimációkban is. 134 Az 1470—80 körüli — 4. számú — estimációban azonban „centum quadraginta" a holdak száma, 135 vagyis 140. Nyilvánvalóan elírták. Címe szerint „copia"-ról van szó. A másoló elnézte - könnyen elnézhette —, ha betűvel írták, s a quinquaginta helyett quadragintát írt. Ez az írnok sem figyelt a munkájára. A korábbi becsükben azonban mindig 150 hold a királyi ekealja, és ennyi a későbbiekben is. így az 1476. évi Nyirkállói—Magyi-féle formulariumban - 5. számú becsüben - is: „Cet L. Jugera", 136 és_az ezzel egyező 1470-86. évi somogyvári becsüben. 137 „Centum quinquaginta" a jugerum a hivatalosnak számító Mátyás-féle 1488—90. évi — 6. számú - estimációban is. 138 És ennyi szerepel a Tripartitum 1517. évi kiadásában levő — 7. számú — estimációban, 139 az 1565. évi debreceni magyar
