Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
II. Béla 1138. évi dömösi birtokösszeíró oklevelét érdemes idézni a kettős jelentés és egyidejűség problémalátszata miatt: „In Chelemba est I aratrum VIH boum et III or Mansiones aratrorum. In Dimis est I aratrum cum tribus mansionibus aratrorum. In Ínsula in magna villa est I aratrum cum tribus mansionibus aratrorum". 8 5 Az oklevél az első részben, az Álmos-féle adomány összeírásában, a szolgálónépek felsorolása után kerít sort a szőlők és műveseinek felsorolására: helységenként adja a vinea és a mansio, illetve vinitor számot — et és cum kapcsolattal —, sorolja az utóbbiak neveit, és ezután következik az előbbi idézet, utána a malmok és molnárok száma, az utóbbiak neveivel, majd ismét szolgálónépek, aztán helységenként a jószág, végül helységenként név szerint a liberek. (Az oklevél második részében — Béla adományánál — egyszer szintén szerepel az aratrum, de az oklevél csonkasága miatt nem lehet vele foglalkozni.) E szerkezet miatt, főleg pedig azért, mert a szőlő - tehát föld - után következik az aratrum — szintén et és cum kapcsolással —, jelentése nem eke, hanem szántóföld, illetve ekealja. De nem jelent egyúttal ekét is, még implicite sem. Az előbbieken kívül bizonyítja az is, hogy csak az első esetben említ ökröt. Ha ugyanis ekét jelentene az aratrum, a másik két esetben is említenék ezeket. Ujabb, de századokon át a leggyakrabban alkalmazott forma első előfordulása III. István Colira vonatkozó (1163-64). évi oklevelében olvasható: „terram ad V. aratra sufficientem". 86 Az x ekéhez elegendő föld körülírás, illetve a latin sokszavúság már kétségtelenül csak földmértéket jelöl, magyaros tömörséggel ekealjat jelent. Csak a következő század elején találkozunk másik, de ritkábban előforduló formával. Elsőnek II. András 1227. évi oklevelében: „terram suam ad culturam unius aratri". 8 7 Hasonló, de más szót alkalmazó forma pedig elsőként a Nyitrai káptalan Wochard becsüjére vonatkozó 1248. évi oklevelében olvasható: „quantitatem autem ipsius dicti trium esse sufficientem usui aratrorum". 8 8 Mindkét körülírás az ekealjat úgy fejezi ki, hogy egyúttal bizonyos mértékig a nagyságot is meghatározza, utal erre a művelés, illetve a szokás — vagy fordítva való — említésével. S hogy a kettő tényleg összefügg, s mondhatnánk így is: művelési szokás, ezt egy jóval későbbi előfordulás is bizonyítja. A Szekszárdi konvent Hódosra vonatkozó 1320. évi oklevelében írták: „terram usui siue culture vnius aratri sufficientem". 89 - Megjegyzendő, hogy Belényessy szerint e meghatározások: „Egy birtokos vagy birtok, ekék számában kifejezett művelési képességét .. . fejezik ki". 90 Ez csak annyiban igaz, amennyiben 5 holdas gazda művelési képessége 5 hold. A körülíró kifejezés szabad magyar fordítása ez: a szántási szokás szerint x ekéhez elegendő föld. Nem művelési képességéről, hanem meghatározott földnagyságról van szó. Ekealjról, amelynek egységnyi nagyságát a szántási szokás határozza meg. Részletesen ld. itt később. E földmérték magyar neve először a királyi ekealjával kapcsolatban szerepel, de mivel általános jelentésű is, itt tárgyalom. A Szepes megyei Jekelfalva, Szentmargita helységekre vonatkozó — sajnos — keltezetlen feljegyzésben olvashatjuk: „Item térre arabilis sub regali mensura vulgo akalya XII". 91 Előbb a keltezést próbálom tisztázni, mert ez a terminológia szempontjából fontos. Az Országos Levéltár középkori gyűjteményében 1480-90 körülinek datálták. Papírja vízjel nélküli, bordazata sűrű. Ennek alapján azonban nehéz időzíteni, mert az
