Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
in quantitate vulgariter egheudeule dictam". Mert ha a nagyságot egy ödölővel határozták meg, annak kellett legyen közismert nagysága. Hogy az ödölő nemcsak művelhető terület volt, bizonyítja a Pozsonyi káptalan idézett 1367. évi oklevelének e tétele: „iuxta quandam viam kezepwdelev vocatam". Előbb a jelzőt értékeljük. A közép azt jelentheti, hogy volt két szélső ödölő is, vagyis a keskeny párhuzamos földcsíkokat ez esetben három keresztcsík tagolta. Közülük a középsőt arra használták, hogy a földeket megközelíthessék: útnak. A dűlőút ősével van tehát dolgunk. Jegyezzük meg, a dűlőút közös volt, s a XIX. század második felétől kezdve kisajátítással is létesítették, s a neveiket a kataszteri térképeken és a telekkönyvben feltüntették. A Pozsonyi káptalan Kisvatára vonatkozó 1367. évi oklevelének félödölő nevű szántó-adata szintén arra utal, hogy az mérték is volt: ez a terület az akkor ismert nagyságú ödölőnek a fele. És éppen erre a területnagyságra utal a Veszprémi káptalan idézett 1367. évi oklevele, mely szerint a határjárásnál egy, magyarul ödölőholdnak nevezett területhosszúságot mentek. Az ödölőhold kifejezés valószínűleg két fogalom összekapcsolása. Egyrészt azt jelenti, hogy az a terület az ödölőn fekszik, vagyis a többi földre keresztben, másrészt pedig azt, hogy holdnyi nagyságú. Vagyis ebben az esetben az ödölő önmagában nem jelent feltétlenül területnagyságot. Illetve: ebben az esetben az ödölő 1 hold nagyságú volt, és erre utal az 1321. évi szepesi adat is. A megnevezés egyébként azt is bizonyítja, hogy ez művelt terület volt. Az eddigiektől eltérően határozza meg a dűlőt Garai Miklós nádor a tolnai Lakra vonatkozó 1381. évi oklevelének megjegyzése: „dum aratores ... in eisdem terris ararent ... dum aratrum eorum in arando reuoluerent". s0 Vagyis az a hely, ahol szántáskor az ekét megfordítják. Az idézett 1413. évi csonka hiteleshelyi oklevél határjárási meghatározása szerint: „deueniret ad inferiorem partém ipsius térre arabilis wlgo dulew." Tehát a szántó felső végén helyezkedik a dűlő. Mint az ödölő, de nem mindenkor azonos vele. Ez nem csupán a keresztben fekvő keskeny csík, hanem nagyobb területet is jelöl. Ez már az eddig idézett adatokból is felismerhető. Kétségtelenül igazolják a következők. A Szepesi lándzsásszék 1438. évi oklevele szerint 6 hold szántó 6 helyen feküdt, az első, a második, harmadik, a következő, a másik és az első dűlőben. 51 A lándzsásszéknek Petrolchra vonatkozó 1471. évi oklevele szerint pedig 2 hold közül „primum juger in stadio, reüquum in longo stadio quod dicitur Branka providerent". 52 Vagyis az egyik hold a dűlőben, a másik a Brankának nevezett hosszúdűlőben feküdt. Még kétségtelenebbül bizonyít I. Mátyásnak Szentére vonatkozó, már idézett 1479. évi oklevelének következő része: „reliquissent .. . triginta tria iugera terrarum arabilium in duobus diverticulis, puta in primo diverticulo decem et novem, in secundo vero diverticulo quatuordecim iugera". 5 3 Tehát a 33 hold két dűlőben fekszik, az egyikben 19, a másik dűlőben 14 hold. Még egy forrás adatával szükséges foglalkoznunk: „Dabotzy Gyewrgyne zamara, waswaryban [Szatmári walo fewldek zama" című, XVI. századi összeírásban találjuk a
